Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

— 24 — kellett megjelenni, s inkább várni mint későn jönni, néha pedig e czélból nagyon is hosszú utat tenni, azért kénytelen volt már napfelkelte előtt hazulról megindulni, s bizony néha ki sem alhatta magát. Másik, nem kevésbé terhes kötelme volt patrónusa előtt mindig diszruhában, tehát tógában megjelenni. E nehéz ruhában indult meg teliát rendesen, mint már mondók, a szürkület előtt, mikor a sütéreken és gyermekeken kivül, kik lámpással kezükben iskolába siettek, alig lehetett más valakit az utczán látni, mint itt-ott egy részeg fővel hazatántorgót. Mindegy volt, ha eső ha hó esett, vagy ha az északi szél fütyült, neki meg kellett jelenni, különben elveszté állását. A reggeli tisztelgés legfontosabb teendője volt a clienseknek, a miért is reggeli látogatóknak (salutatores) vagy ruházatukról togatusoknak hivattak; nagy részök azonban egész nap igénybe vétetett, mert az uraságot mindenüvé el kellett kisérniök, ha az vagy a fórumra vitette magát hordszékén, látogatásokat tett, vagy rendes fürdését Agrippa fürdőjében végezte. Ha tolakodás volt, ők nyitottak ökleikkel utat neki; ha vidékre utazott, egynéhánynak társalkodókul vele kellett utaznia; ha költeményeit olvasta fel, ők tapsoltak kötelességszerüleg; ha a törvényszék előtt szónokolt, a „togátus tömeg"

1) bravót ordított. Nemcsak a patronusok, hanem ezek rabszolgái is gyalázatosan bántak a cliensekkel, akik, ha csak némikép kegyben akartak állani a patronusnál, ennek kedvencz rabszolgáit vagy megvesztegetniök, vagy hizelgésekkel lekenyerezniük kellett, különben még be sem eresztettéK őket. Végre, ha aztán sikerült nekik az atriumba bejuthatni, nagy nehezen megjelent az uraság is, és kegyeskedett bizonyos meghatározott sorrendben a megjelentek reggeli üdvözletét elfogadni anélkül, hogy azt csak egy szóval is viszonozná. A legnagyobb megaláztatás érte azonban a clienset 1) Martial. XI. 18.