Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban

— 88 a 37. ábra alatti egy- s a 38. ábra alatti kétfülü apró csupor, elsőnek magassága 5 c., utóbbié pedig 6 c., igen csinos kis edénykék ; a 39. ábra alatti nagyobb csupor pedig, melynek magassága 12 c., haskörülete 37 c., az egyközüen rá alkalmazott hullámzatos mélyedések miatt még szépnek is mondható. E fajtából még egy másik példány is van. A 40. ábra alatti háromfülü csupor mélysárga érdes mázzal van borítva s hihetőleg a római s barbár ízlés vegyülésének szüleménye. Magassága 14 c., haskörülete 35 c. Oly területen, melyen, mint a szombathelyin, annyi római sirt bontottak már föl s találnak még foly \ ast, az ollák, hamvvedrek sem lehetnek ritkák. Olláink legnagyobb része fekete agyagból készült s alakra nézve többnyire csak a csuproknak nagyban való reproductiója. Ily nagy fazék, magasságok 38 c. kezelve egész 30 c-ig, változik, van hat darab, az egyik közülök durvább fehéres agyagból való s hihetőleg szegény ember hamvait tartalmazta, mert leihelye a E. féle szőlő azon római téglasirok tőszomszédságában volt, melyekben koponyanélküli csontvázak nyugodtak. Közép nagyságú ollákból birunk négyet, köcsögidomut s gallérosnyakut kettőt, alacsonyat s széleset egyet, valamint majdnem gömbidomut is egyet. Ez utóbbi leihelye: Királyfalva. Az utolsó évtized alatt csak itt Szombathelyen és közvetlen környékén kiásott, de vigyázatlanság vagy könnyelműség következtében összezúzott ollák száma a százat is meghaladja. Hozzájárul még az is, hogy az oktalan kincsvágytól nevülő köznép körmei közül ritkán menekülhet meg egv római edény is ép állapotban. f) Téglafélék. Záradékul még az opus doliare nem ugyan szép, de a mindennapi szükség parancsolta készítményeiről akarunk megemlékezni.