Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban

- 83 — zül a legcsinosabbat a 24. ábra alatt mutatjuk be. Imitált terra sigillatából készült, a két fül egyenközü domborszalag közt van alkalmazva, alattok még két mélyedett vonal fut körül. Az edény alsó része pedig egymáson álló kettős kupidomu. Szájátmérője 5 c., haskörülete 20 c., magassága 8 c. Leihely: Szombathely. Fülnélküli kupa azonban kilencz, legnagyobbrészt ép állapotban lévő darab van. Ezekből négy egyenközüleg fölülről lefelé nyúló horpadásokkal van ellátva (25 ábra), hogy annál könnyebben és biztosabban lehessen őket a kézben tartani. Magasságra és öblösségre különbözők ; a legnagyobb 17 c. magas, a legkisebb 8 c. A három kisebb imitált terra sigillata állományú; a legnagyobb pedig durva fekete agyagból készült. A többi öt kupa alakra nézve ugyan egészen hasonlit a 25. ábra alattihoz azon különbséggel, hogy körületökben egészen gömbölydedek. A kupák sorát egy barbár jellegű vei zárják be. (26 ábra.) Magassága 9 c., szájátmérője 6 c., haskörülete pedig 28 c. Ezen fekete agyagból, de meglepő rendszerességgel készült edényt négyes mélyedett vonaldisz között három sor függélyesen egymás fölött áló karczolatdisz ékiti, s habár ez határozott barbár izlést tanusit is, mégis az egészen a római edényalak utánzását félre sem lehet ismerni. Az ép tálak a savariai területen ritkák. Töredékekben, kivált széles peremekben bővelkedünk és ezek többnyire bélyegesek. Sajátságos, hogy ezen bélyegek FECIjjVjJVO és LNARIOF azonkívül, hogy igen kezdetleges betűket mutatnak, a tálperemeken mindig ismétlődnek, mintha csak Utivo és Nariuson kivül más fazekas tálat nem is készített volna. Helyén találjuk, hogy azon eszközt, melylyel az ilyféle bélyegeket a peremekre nyomták, szintén bemutassuk. E vörössárga terracottából készült bélyegző (27. ábra) az 6*