Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban

— 80 támaszkodó férfialakot ismerhetünk fel; az ezt követő mezőt egy keresztben álló gyöngysor két részre osztja. A felső, félmedaillon keretben visszanéző galambot láttat: az alsóban pedig egy kényelmes helyzetben álló férfialak van, mely ruhája után ítélve, vagy gladiatort vagy rabszolgát akar ábrázolni. xY harmadik mezőben telt kosár felett egy derékig meztelen férfialak áll ; a negyedik mező nagy medaillonkeretben fölkanyarodó indát levéllel, és egy ezen álló alak részét mutatja. Az apróbb töredékek egyikén (15 ábra) satyrfő, másikán (16 ábra) egy, feje fölött ruhát lebegtető ugró alak, a harmadikán (17 ábra) lépő genius és villámköteg, a negyedikén (18 ábra) pedig oszlophoz támaszkodó félmeztelen alak látható. Csodálatos, hogy még ezen edények is utánoztattak. Ezt tanusitja a 19. ábrán feltüntetett töredék, mely az előbbeniekhez hasonló anyagon egészen barbárizlésü diszitménynyel van borítva. Könnyen megfejthető, mért oly ritka az egészen ép terra sigillata edény. Miután a római gyarmatvárosok s igy Savaria is többszörös pusztításnak volt kitéve, az ellenség romboló dühe épen ezen edényeket zúzta össze, melyeket tán törékenységüknél fogva nem akart magával vinni, de feltűnő szépségök miatt másoktól is irigyelt. d) Csészék, kupák és tálak. Az ivóedények (pocula) a legrégibb időkben fából vagy agyagból készültek, de miután a roppant hóditások a világ összes kincseit úgyszólván a római polgárok ölébe hordta össze, a hajdani egyszerűség csak a szegény népnél maradt meg persze kényszerűségből; a vagyonos osztály asztalain pedig arany- s ezüst- vagy az ezekkel csaknem hasonértékü üveg- vagy nagy műgonddal készült érczivóedények pompáztak. Azonban az alakitás