Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875
LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban
— 67 betűk alatt a Quintus Gaius Cassius név rejlik. Az iparűző rabszolgák vagy szabadosok, kivált az utóbbi századokban. gyakran használtak ily nagy hangzású neveket; ámbár könnyen megeshetett, hogy az ezen nevet viselő valami elszegényedett római polgár is lehetett. A hatodik, a már emiitett bélyegzőn levő figulus nevével nehéz tisztába jönni. A véset, bár tiszta, mégis oly kezdetleges és esetlen, hogy készitőjét az irás mesterségében nagyon is járatlan embernek kell tartanunk. A nevet mi Versus Iseeusnak olvassuk, de hogy olvasásunk helyes-e, azért nem igen mernénk kezességet vállalni. Különben ha a mai felvilágosodott korban is e tekintetben annyi hiányt találunk, mért csodálkoznánk épen azon, hogy egy római iparos nem értett a betűk helyes formálásához ? A hetedik s nyolczadik savariai fazekas, t. i. Lucius Jonus Savariensis és 0. M. R. talán Oajus Március Romanus egyúttal téglagyár birtokosok is voltak. Az alább elősorolandó edénybélyegek még több fazekas nevével ismertetnek meg bennünk, de ezeket a helyi iparosok sorába biztosabb adatok hiányában felvenni nem akarjuk, mert ezen edények kereskedés utján máshonnan is kerülhettek ide. Legczélszerübbnek tartottuk az agyagipar termékeit, melyek régiségtárukban őriztetnek, alakjuk s használati rendeltetésök szerint bizonyos csoportozatokba osztani, hogy így átnézetet nyerjünk és a tárgyalást is megkönnyitsük. a) Fogadmányi ajándékok. (Vota, Donaria). Az istenitisztelet azon különös neme, melylyel az ember bizonyos kisebb nagyobb értékű tárgyak fölajánlása, föltételes vagy föltétlen fogadványok által a gondviseléstől vagy valamely óhaj teljesülését vagy baj elhárítását, vagy valamely veszélytől való megóvatást kiesz5*