Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban

— 65 — vetőtől egyenes irányban mintegy háromszáz lépésnyire keletnek feküdt. E három figlina helyrajzi fekvése is némi figyelemre méltó. A legvalószínűbb ok. miért helyeztettek el ezek a város határvonalán kivül, az volt, hogy az ilyen műhelyeket tűzveszélyességük miatt nem tűrtek el a város kebelében, és ez óvrendszabály annál is inkább méltánylandó, mert tudvalevőleg a római lakházak felső emelete majdnem kizárólagosan fából épült. A rohonczi ut melletti két figlina felbontásánál, tulajdonképen szétszedetésénél magunk voltunk jelen; s miután egyikét sem lehetett, unszolásaink s utánjárásunk daczára sem, épségben föntartani, mert a körüllevő területre agyagnyerés tekintetéből szükség volt; régészeti egyletnek pedig még akkor hire sem volt Szombathelyen : megtettünk mindent, hogy legalább alakjuk emlékét megmentsük. A helyszínén eszközlött kutatásaink s méréseink eredményét a következőkben foglalhatjuk össze. Mindkét kemencze a föntebb emiitett helyen, arczczal nyugotnak fordulva s mintegy tiz lépésnyi távolságban egymástól a föld földszine alatt 1-52 meter mélységben találtatott föl. Tetejét s talapját 26 centimeter vastagságú ragaszöntés képezte, mely az erős tűztől, épugy, mint a kemenczék többi részei, vörösre volt égetve. Mindkét kemencze négy, 79 cent. magas, 48 c. széles és 95 c. mély, fönn majdnem csucsivben végződő kamarából állott. E kemenczék kamarái, de még közvetlen környéke is, valóságos bányája volt a mindenféle római cserépedény és edénytöredéknek, és az ezen edényekre ütött bélyeg, kivált ha tekintetbe vesszük, hogy mindegyik kemenczénél egy-egy külön név fordul elő, nyilván a készítő, a műhelytulajdonos nevét tünteti föl. E föltevésünkhöz hathatós bizonyítékot szolgáltat a körületben talált tárgyak minémüsége és helyzete. 10