Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: Hazai iparczikkek a vasm[egyei] régiségtárban

— 29 — is tartósan sikerült, az a józanul gondodó nemzeties haladásnak is sikerülhet. A második ok megszüntetésére a magyar nemzeti muzeum tette meg az első lépést. Gyönyörű iparmuzeuma, de még régiség-osztályának többi része is, tekintve a honi czikkeket, tekintve a tanulmányozás szempontjából kiállított remekeket, czéljának tökéletesen megfelel. Ámde az iparos-osztály azon tagjai, kik vagy a mindennapi szükségletek készítése vagy családfenntartási gondok miatt üzletökhöz, lakhelyökhöz vannak kötve, a budapesti muzeum áldásos hatását nélkülözni kénytelenek. Pedig ki fogja azt tagadni, hogy a vidéken is vannak tehetségdűs iparosok, kik eszmékkel, eredeti ötletekkel birnak, s a kiknél talán csak az indítás hiányzik, hogy valamely iparágban örvendetes lendület vagy továbbfejlesztés álljon be? Szükséges tehát, hogy a vidéken legyenek egyes központok, hol az iparos is tanulhasson valamit, ne csak az ex professo régész vagy tudománybarát. S erre nézve legalkalmasabbak a hazánk több részén az ujabbi időkben létesült régiségtárak, muzeumok, vagy más néven nevezett nyilvános gyűjtemények, melyek iránt a közérdekeltség oly kedvező módon nyilvánul, hogy azok megszűnése vagy elenyésztétól többé tartani alig lehet. Mert minden vidéki város, melynek kebelében egy ily intézmény életbe lépett, most már belátja, hogy nagy erkölcsi veszteség nélkül azt többé el nein ejtheti. Honi iparunk múltja a czéhrendszer korlátai között működött, mely rendszer, ha az egyéni szabadságnak s a teremtő eszméknek szűk határokat szabott is, mégis azon egy megbecsülhetetlen tulajdonnal birt: hogy bizonyos határozott fokú előismeretet és készültséget szigorúan s lelkiismeretesen követelt attól, ki valamely iparág gyakorló mesteréül felavattatni kívánkozott. A „remekek" készítése kivált a régibb időkben korántsem volt oly könnyű feladat, sót legtöbb esetben a remeklőknek módot s alkalmat szol-