Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

— 11 — volt, mi csakis a rendkívüli gyors birtokcserében, mely Rómában divott, lelhette okát. Strabó

1) bizonysága szerint az <1 korában Rómában a házak kézről kézre kerültek. Martjainál

2) egy leány kezét tiz költő, hét ügyvéd, négy tribun, és két árverező kéri, s az atya minden habozás nélkül leányát az egyik árverezőnek adja. Az építészet is meglehetős keletnek örvendett, és még a művészetek között a legtisztességesebbnek tartatott, noha már Augustus császár alatt annyira megszaporodott az építészek száma Rómában, hogy maga a hírneves Vitruv is alig kapott elegendő munkát, amit ez a sok kontárnak tulajdonít, kik e keresetbe betolakodtak. Különben a rengeteg nyilvános és magánépítkezések, a tűzvész, bedőlés vagy eladás által szükségelt átalakítások, végre a gazdagok valóságos építési maniája, mely Rómából ugyan tériiiány miatt kiszorult, de annál jobban kiterjeszkedett a mezei lakokban, a második és harmadik században tömérdek építésznek nyújtott keresetet. A szobrászok és festészek jövedelméről, kik, egyes kiváló mestereket kivéve, szintén a megvetett osztályhoz tartoztak, keveset tudunk. Hanem a zenészek és zenetanítók ugyancsak arany időket éltek Nero s Domitian alatt. S valamint a zenészek, ugy más művészek is, kik a közönség fényűzésének vagy mulatságának szolgáltak, mesés dijakban részesültek, kivált a színészek s tánczosok ; de vívómesterek és circuskocsisok is voltak, kik mesterségök után gazdagodtak meg. A tulajdonképeni tudományos hivatásnemekre is csaknem kizárólag a köznép szülöttjei adták magokat, kiváló állást ezekben csak az nyerhetett el, ki az évekig tartó előkészüléstől, és a« avval járó anyagi áldozatoktól nem irtózott. Vegyük először is a tanítói osztályt egy kissé köze1) Strabo. V. p. 235 C. 2) Miirtial VI. 8.