Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

hasznára vezették azokat; azonban a nyeremény egy része mégis őket illette. Ugyanez állott a kereskedés és kéziparról is, mely utóbbit még azon körülmény is kurtította meg, hogy a gazdag főurak rendesen szükségleteiket saját rabszolgáik által készíttették. Mindazonáltal még e mellett is tág tér jutott a saját javukra dolgozó kereskedőknek s iparosoknak, hogy a napról napra növekedő lakosság szükségleteit, s kivált az itt legnagyobb fokra hágott fényűzés igényeit kielégítsék. De az önálló iparüzők túlnyomó száma is szabadasokból állott; mert a rabszolgák, szabadonbocsáttatásuk után természetesen azon keresetmódra voltak utalva, melyet még szolgaságukban tanultak, és uraik számára gyakoroltak ; s mert a szabadonszülöttek, ha még oly koldusok voltak is, az ily foglalkozást kicsinyelték, s csak a legnagyobb nyomor vihette őket néha-néha rá, hogy hozzá nyúljanak. Hogy az ipar mily nagy terjedelmű volt a fővárosban, azt néhány elvétve emiitett és elszigetelt adatból Ítélhetjük meg. A negyedik század elején a város területén 25± sütőhelyiség és 2300 olajosbolt volt található. A többi élelmiszer eladását s vételét, melyek közül némelyek saját piaczukkal birtak, mint a marha, ökör, disznó, gabna, bor, zöldség, hal és nyalánkságok piacza, ismét ezer meg ezer egyén közvetítette, s ugyanily arán3^ban lehet azok számát is felvenni, kik a ruházat, lakás, bútorzat s több efféléről gondoskodtak. A kézműipar magas fejlődése a munkafelosztást tette szükségessé; — a népesség jelentékeny része ennek következtében czéhekre, ipartársulatokra (collegia) oszlott, melyek különleges szabványok s törvények szerint gyakoriak illető iparágaikat. A legrégibb czéh a czipészeké volt, állítólag Numa királytól alapítva, s ennek kebeléből vált ki a csizmadiáké, melyet Alexander Severus császár szervezett.*) Ezek mellett voltak még sarukészítők, kiknek boltjaitól 1) Vit. Alex. s. c. 33.