Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Savariai fólirattanulmányok II.

— 28 i — Illyricum ; Italia; Gallia) osztotta ; a praefecturák ismét dioecesisekre, ezek ismét provinciákra oszlottak. E szervezet állapitotta meg továbbá a császártól kezdve le egész a legutolsó hivatalnokig, minden méltóság s hivatal jelvényét, jogait, hatáskörét s czimét a lehető legrészletesebben. A császári czimben N. Constantin utódjai alatt kezd lábra kapni a D.N. (dominus noster, urunk) féle elnevezés. Az első császárok, mint Augustus, Tiberius, e czimet, mely kiválóan az ur és rabszolga közti vi szonyt jelezé, túlhajtott szenvelgéssel utasították viszsza; mert a világért sem akartak azoknak, mik tulajdonkép voltak, t. i. a népszabadság eltipróinak', hanem inkább, mint az őket mindenben hiven utánzó Napoleonidák, a társadalom megmentőinek látszani , utó daik azonban ezen értelemnélküli szemérmet csakhaman letevék; Caligula a dominus noster czimet már elfogadá, Domitian magát dominus és deusnak — istennek — nevezteté, Diocletián alatt e czim már föliratokon is szerepel mint egyenjogú az imperátori czimmel, N. Constantin utódjainál pedig, mint azt föliratunkból láthatjuk, egyenesen az imperátor szót helyettesiti.

6) Altalán véve a czimkór, mely a római köztársaság alatt alig vehető észre, miután csak egyes érdemekhez fűződött valami kiváló jelző, mint Scipio Africanus, vagy Cicero páter patriae, a hon atyja, a császárok korában hova tovább valóságos czimlázba ment át. Fölíratunk is ád ebből bár aránylag még mindig szerény mintát. A „mindig győztes, felséges, diadalmaskodó" jelzők mellett a császárok neveihez még 6) Zell. K. Anleitung zur Kennt, der Rom. Inschriften. §. 72.