Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

— 68 i — mokról, azok minémüségéről, helyzetéről semmiféle tudomásunk sincs. Azon kor emberei egyáltalán nem gondoltak arra, hogy e romokról feljegyzések által biztos hirt adjanak utódaiknak; s szerzetesek, kiknek főleg másutt ily jegyzetek köszönhetők, akkor még nem léteztek Szombathelyen. De ezen, az ókor iránti indolentia majdnem napjainkig tartott; mert még egy évtized előtt sem jutott senkinek is eszébe legalább csak feljegyezni azon helyeket, hol ujabb épitkezések következtében római épületek nyomai mutatkoztak. Századok mulasztásait helyrepótolni, apodicticus biztonsággal kijelölni a római város utczáit, téréit, középületeit, templomait, ma már a lehetetlenségek közé tartozik. Ez érdemben tehát egyletünk részére nem maradt egyébb hátra, mint megmenteni, a mit még lehet. S ezt a választmány foganatba is vette olyképen,hogy azon szombathelyi specialis térképre, mely^ tek. Schwartz Ede állam mérnök s egyleti választmányi tag szívességéből készült, minden ezentúl feltünedező római épületmaradvány pontosan berajzoltatik. S habár le is tettünk a reményről, hogy é tekintetben valami egészet adhassunk, talán idővel s tán néhány szerencsés véletlen, a mire régészeti kutatásoknál mindig számítani lehet, következtében sikerülend Savaria helyrajzi fekvését legalább a főbb vonalokban megállapítani. A mi Savaria hajdani kiterjedését illeti, arról általánosságban a következőket mondhatjuk. Kiindulási pontul fel vévén a püspöki malmot, a római város határvonalát a Gyöngyös folyó képezi egész aHorváthféle gőzmaimig, onnan ezen határvonal északi irányban átkanyarodik azuj utcza mentében egész a Perint vizéig, azt átlépi az Eisgrübelféle kocsmánál és egyenes vonalban a Kaivária dombig