Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

— 64 i — ben is birt, habár csak mint sejtjük, ideiglenes lakhelyeket. Ez érdemben leletek s kutatások nyomán meg kellene állapítani azon utvonalat, melyen ezen né^faj Yasmegyébó'l Zalamegyébe, vagy onnan hozzánk haladt vándorlásaiban; meg kellene határozni azt is, hogy e nép az emberi nem mely fajához tartozott; eszközei s házi szereiből fel kellene deríteni annak szokásait, életmódját s igy adalékokat szerezni az őskori, hogy ne mondjam történet előtti emberiség fejlődése menetéhez. E téren a lefolyt év, ha nem ugyan nagyszerüs kimerítő, de mégis érdekes mozzanatokat hozott. Érintkezésbe tettük magunkat a szomszéd zalamegyei, leginkább határszéli kutatókkal s régészetkedvelőkkel, kik kivált az átjárási vonalokkal ismertettettek meg minket. Elismeréssel tartozunk e tekintetben a zalavári bencze apátság tagjainak és Berger Ignácz tudor s szent-györgy-völgyi plébános urnák, kik, mint egyletünk ügybuzgó tagjai a legnagyobb készséggel működtek velünk közre. — Főfigyelmünket mégis az őskornak megyénkben, ha bár eddig csak gyérszámmal fel-feltünedező nyomaira forditottuk; a lelhelyeket, azok helyrajzi fekvését, s a lelt tárgyakat pontosan jegyzékbe vettük, hogy igy a további kutatásnak irányát s kiindulási pontjait el ne veszítsük. Az emberiség őskori, kezdetleges állapotaiból akkor kezdett kibontakozni, mikor az érezek, különösen a lágy, könnyen nyerhető és az idomitásra oly alkalmatos réz s Jennek vegyüléke, a bronz használatával kezdett megismerkedni. Ezen, az emberiség művelődésének első eredete szintén még az őskor homályában vész el, kifejlődése a történeti idő első századait tölti be, s végkiágazásaiban csaknem a keresztény