Zawisza, Norbert - Markiewicz, Malgorzata Wroblewska - Zsámbéky Monika: Textil-irat válogatás a Centralne Muzeum Włókiennictwa Łódz anyagából a 4. Textilművészeti Triennálé társrendezvényeként - Szombathelyi Képtár Katalógusai (Szombathely, 2012)
Magdalena ABAKANOWICZ (1930) Nem áll módunkban bemutatni Magdalena Abakanowicz -nak, az 19ó2-ben a Lausanne-i 1. Biennálén (1. Biennále de la Tapisserie), először bemutatott „Fehér formák kompozíciója" című munkáját, mert túl nagy a maga 615 x 182 centiméterével. Viszont egy másik munkáját, a „Gobelin 29 - Desdemona" be tudjuk mutatni, mely a következő Lausanne-i biennálén, 1965-ben volt kiállítva. Ez a munka az új textil nyelv anyagaival készült, gyapjú, szizál, bevonatos yapot zsineg, lószőr füzér felhasználásával. Egészében sokkoló hatást váltott i a sík szövésű textilekhez szokott ottani nézőközönségre, de pont ilyeneket várt a lausanne-i kiállítások főszervezője, Jean Lurpat, aki igyekezett újjáéleszteni az európai monumentális textilművészetet. A „Desdemona"(részben Shakespear-i,-a jól látható kirajzolódott köreivel részben asztrális címmel bír) Abakanowicz egyik legfontosabb ciklusához tartozik, mellyel sikerült kinyitni a világ legnagyobb kiállító termeinek az ajtóit. Kompozíciójának az ikerművét 1965-ben a Sao Paulo-i, 8. Biennálén állították ki és 1. díjjal ismerték el. Ez a mű a gyűjteményünk fő munkái közé tartozik (chefs-d'oeuvre), I960 óta minden jelentős a lengyel kortárs textilt bemutató kiállítás alkalmával szerepeltettük. „Barna Abakan" (Abakan br^zowy) egyike azoknak a műveknek, melyek a művésznő következő alkotói szakaszába tartoznak (1970 - 1984), ahol a puha, biológiai szobor zoomorfikus elemeket hangsúlyozza, majd később megjelennek benne a nemiségre utaló jelek, és ezek azok a sajátosságok, melyek a művésznő ismertető jelévé váltak s a művésznőről "Abakanoknak" nevezték. Ezek az intenzív színes szizálból készült szoboralakzatok - még egy film témájává is váltak (film címe: „Abakany", készült 1970-ben, rendezője Andrzej Brzozowski, halála után Kazimierz Mucha), ahol természetes homok dűnékbe voltak beágyazva és kiállítva. Ezek a nagyméretű abakanok szerepeltek már belső terekben is, pl. a holland's-Hertogenbosch városházán, ahol a monumentális „Bois-le-Duc" felületek megfelelő összhangban voltak a csupaüveg mögött látható ódon park fáival. „A Nap" című kompozíció („Stonce") a 60-as évek (1962) klasszikus lengyel gobelinje. Konvencionális módszerrel, sima len láncfonalon, a kézzel font, egyenlőtlen vastagságú gyapjú fonallal szőtt mű, mely relief hatású, fénytörő felületet eredményezett, s azt a fekete szín árnyalatainak teljes skálája még kifejezőbbé teszi. Maria Ewa ANDRYSZAK (1944) Az itt bemutatott három mű a „Falak" (Sciany) című sorozatból való. Az első a „Sciana II" a „Piros" [ 1986), melyben felvonultatta a vörös szín teljes színskáláját (burgundi piros, püspöki lila, sötét rózsa, málna-vörös, világos-piros). A második, a „Kék"[] 987), gyapjúból és szizálból készült, melyben használta az égszínkék különböző árnyalatait, áttörve bézzsel, fehérrel és zölddel. A harmadik mű a „Fehér")] 988) szintén gyapjúból és szizálból alkotott, fehér színre hangolt tanulmány, melyben kiemeléshez alkalmazta a bézseket, szürkéket, khaki és écru (nyers) árnyalatait. Ez a monumentális munka (minden gobelin több mint 5m2) egymást követő években készült és szimbolikus jelentősége is van. A triptichont első alkalommal 1988-ban Lódz-ban mutatták be az Országos Fal és Tértextil Kiállításon. Miután a művet sikerült megvennünk a gyűjteményünkbe, számos alkalommal állították ki: 1990-ben a „jubileumi", 1998-ban a „kortárs textil", 2002- 2004-ben a „3 dekád", 2005-ben a „nem csak matéria", 2011-ben az „átértelmezés" tematikájú kiállításon. Emellett e munka szerepelt a lengyel textilművészet keresztmetszetét bemutató kiállításon 1998-ban Angers-ben, a Jean-Lurpat Múzeumban. Anna BUCZKOWSKA (1943) A művésznő két művével találkozunk a kiállításon. Az első kompozíció, mely a „Születés" címet viseli, 1975-ből való. A kivitelezése egyszerű gyári szövés, sima gyapjúból. A mű térbeli elrendezésű, mely 2 álló tégla-lapból áll, melyek a hosszanti oldalukon vannak összevarrva. Az így keletkezett derékszögbe háromszögeket varrtak, amelyek a létra fokokra emlékeztetnek, amelyek apró tálaló polcokra hasonlítanak. Minden fehér színű és sima felületű. A derékszög törésvonalában csöpögő piros nyomdafesték látható, mely lassan „csordogál" lefelé, az alkalmazott megoldásokból a visszafogottság, mértékletesség vilá glikki. A mű nemzetközi debütálása Lausanne-ben volt a 7. Biennale Internationale de la Tapisserie-n, de csak vetített dia formájában. Egy évvel később mutatták be Varsóban, a Zach^ta Galériában, a Művészi Kísérleti Szövés Műhely 25- éves jubileumi kiállításán (1976). E művet szintén megszerezte a Múzeumunk, és mint ilyet kiállította az országban: 1976, 1978,1980,1981,1996,1998, 2005, 2006 és 2010-ben, valamint külföldön: Finnországban (Helsinki, Pori, Tampere) 1982-ben, Nagy-Britániában (Collins Gallery, Lengyel Kulturális Intézetben) 1985-ben, Mexikó (a Museo Tamayo) 1988-ban és Kubában, (Museo Nációnál de Bellas Artes) 1989. A másik kiállított mű a „ Witryna - Bielnik" címet viseli (Kirakat - Fehérítői. Ez a művésznő legújabb művei közül való, kollázs, amelynek elmeit a hétköznapból merítette s alkalmazta. Fő motívumai a fehér női blúzok. Ezek a blúzok, a ma olyannyira elterjed „second-hand" típusú boltokból valók és csak ki kellett mosni őket és kifehéríteni. Ez a mű és mondanivalója a társadalmi helyzetről is tudósít minket. A korábban készült „Csendélet" olajfestmény sorozatot, a „Kollekció"gobelin sorozatot, valamint a „Szaty" (Ruhák) kolázs sorozatot zárja.
