Gálig Zoltán (szerk.): Az expresszionizmus után. Új tárgyiasság és új klasszicizmus a magyar művészetben - Szombathelyi Képtár Katalógusai 27. (Szombathely, 1992)
Az Akt Pándy Lajos: Fekvő nő é n. Az új tárgyias festészet meglehetősen mostohán bánt az akt műfajával. Jelentkezése a magyar festészetben egyértelműen a novecento hatásának tudható. Annak ellenére, hogy a festő a test körvonalait,'plasztikáját teljes keménységgel érzékelteti - azaz tárgyként kezeli - elidegenítő elemeket nem használ. A test szép, az arc nyugodt, harmóniát tükröző. Nincs ok elvitatni az allegória jelleget. Mégis szembefeszül az ábrázolás a konvenciókkal, és ez a kijelentés megerősítést nyer, ha összehasonlítjuk olyan aktfestő munkáival, akinek a modelljei szintén sötét közeg előtt és meglehetősen éles körvonalak, hangsúlyozott plaszticitás által megerősítve jelennek meg a kompozíción. Báró Hatvány festményei említhetők ilyen párhuzamként. Ha megnézzük a képek szerkezetét, a környező motívumokat, döntő különbségeket látunk. Hatvány hagyományos, polgári interieurban jelenteti meg aktjait, ráadásul festőileg „elmosva” szalonképszerűvé alakítva. Pándy festményén a feszes „posztkonstruktív” kompozíció a rendező elv. Mivel tárgyakra, és nem a tárgyak jellé vált motívum-átiratára épít, szüksége van a vizuális konkrétumra. A szelekció nyilvánvaló, de ami szerepel az a háromdimenziós kép hű ábrázolása. A részletekben való elvesztéstől az óvja meg, hogy viszonylag kevés a tárgy, és ami van az közelít geometrikus alapformákhoz. A motívumválasztások nem mondhatók túl eredetinek, viszont a kompozíció leleményessége folytán minden részlet értelmet nyer az „összhangzatban”. A festő által önmagának adott feladat az akt bonyolult térbeli és képsíkbeli helyzete. Ennek rendelődnek alá a többi részek: a doboz a maga szögben elfordított fedelével, az egymásra dobált könyvek, a kockás kövezet mintáinak futása, a kitárt ajtó. A kompozíció feszes, de az összetartó erő nem a tárgyiasult derékszögnek, hanem átlós hálórendszernek köszönhető. Nem hallgathatjuk el a közeli rokonságot Felice Casorati aktjaival, azon keresztül az itáliai festészet caravaggieszk hagyományával. Akt ábrázolásban egészen más felfogást képvisel Derkovits Úrnő c. rajza.14 Ezen az akt visszataszító kövér női test nem a női szépség, de a műfaj megcsúfolása. Mindkét megoldás létjogosult a posztexpresszionizmusban. 22
