Nagy Ferenc: Vas megye nagylepkéi (Szombathely, 2014)
A fajok és lelőhelyeik felsorolása - Nymphalidae Swainson, 1827
Apátistvánfalva, 1970. VII. 14., NyM, (SM); Bozsok: írottkő-oldal, 1987.VII.4., erdei úton nedves talajon, NF, (SM); Daraboshegy, 1981.VIA, UÁ, (SM); Kőszeg: Hörmann-forrás, 1992.VI.7., müút nedves foltján, NF, (SM); Kőszeg: Irány-hegy, 1992.VI.6., műút nedves foltján, NF, (SM); Kőszeg: Parkerdő, 1997.VI.7., müút nedves foltján, NF, (SM); Kőszeg: Stájerházak, 1992.VI.6., müút nedves foltján, NF, (SM); Nárai: Nagyjápláni-vízfolyás völgye, 1985. VI.9., erdei úton nedves talajon, NF, (SM); Perenye: Gencsi-tilos, 1982.VI.26., erdei úton esőtócsa szélén, NF, (SM); Perenye: Szinesei-patak völgye, 1982.VI.9., erdei úton nedves talajon, NF, (SM); Velem, 1979.VI.16., NyM, (SM). A Limenitis populi a hűvös, állandóan nedves patakvölgyekhez kötődik, ahol a hernyók rezgőnyáron (Populus tremula) fejlődnek. Vas megyében korábban valószínűleg nagyobb egyedszámban élt. Ezt az állítást bizonyítja, hogy a magyar Vörös Könyv az Őrség és Vendvidék területén még viszonylag gyakori fajként említi (Varga et al. 1989). Azóta az élőhelyi viszonyok megváltozása következtében jelentősen csökkent a nyárfalepke egyedszáma. Ma már az Őrség és Vendvidék egyik legritkábban megfigyelhető nappali lepkéje (Sáfián et al. 2012), és saját tapasztalataim alapján a Kőszegi-hegységben és a Vasi-dombság területén is hasonló a helyzet. A Kőszegi-hegységben gyakoriak voltak a patakvölgyekhez közeli erdőterületek tarvágásai, így a Hármas-patak környékén több helyen is, a Paradicsomos területén, a Hörmann-forrásnál, a Sötétvölgy több pontján. A „Vasfüggöny” idejében az államhatár beláthatóságának biztosítása érekében, határőrzési szempontból szintén tarvágásokat hajtottak végre. Náraiban a Nagyjáplai-vízfolyás környékén a Barátok-erdeje, a Bámevolna és a Nárai-erdő területén, több helyen is végeztek tarvágást az 1990-es évek során. Az 1980-as évek végén Perenyében a Szinesei-patakhoz közeli tölgyest szüntették meg kb. 300 méter hosszan. így az élőhelyekhez közeli földutak és a környékük a napsütés hatására hamar kiszáradnak, ennek a folyamatnak a következményeként az imágó nem találja meg a táplálkozáshoz szükséges nedves talajfoltokat, pocsolyákat, továbbá az élőhelyekről eltűntek az idősebb rezgőnyár állományok. Az erőteljes motorizáció kiszorította az erdei utakon gyakran közlekedő ökör- és lófogatokat; a trágya az imágók részére fontos táplálék volt. Jelenleg egy-egy példány megfigyeléséhez a szorgalom és kitartás mellett jelentős mértékű szerencse is szükséges. Legnagyobb eséllyel június elején próbálkozhatunk, szélcsendes, napos időben 11 óra körül, de leginkább 16 óra tájékán, ugyanis a lepke a leggyakrabban ilyenkor szívogat a nedves talaj foltokon. A felzavart példány rövid időn belül ismét megjelenik ugyanazon a helyen. Limenitis camilla (Linnaeus, 1764) Limenitis camilla - Szent-Ivány 1937: 367 [1]; Kovács 1953: 93 [2]; Uherkovich 1980a: 52 [4] Ladoga camilla - Rézbányái 1974: 167 [3]; Nyíró 1985: 76 [5] Kőszeg [1, 2, 3, 4], Kőszegi-hgys. [5] Szentgotthárd, 1973.VI.19., (2p), 1975.VII.24., NyM, (SM); Velem, 1981.VII.16., NyM, (SM). Neptis rivularis (Scopoli, 1763) Limenitis lucilla - Freh 1878: 24 [1] Neptis coenobita lucilla - Szent-Ivány 1937: 367 [2]; Kovács 1953: 93 [3]; Tallós 1959: 314 [4] Paraneptis rivularis ludmilla — Rézbányái 1974: 167 [5] Neptis rivularis - Uherkovich 1980a: 52 [6]; Nyíró 1985: 76 [7]; Szabóky 1995: 152 [8]; Nagy 1999: 163 [9]; Sáfián et al. 2012: 35, 154 [10] Alsószölnök [4, 6, 8], Felsőszölnök [8], Kőszeg [1,2, 3, 5, 6], Kőszegi-hgys. [7], Őrség [10], Szakonyfalu [4, 6, 8], Velem [9] 321
