Nagy Ferenc: Vas megye nagylepkéi (Szombathely, 2014)
A Vas megye területéről kimutatott nagylepkefajok száma - Az adatok forrása és megjelenítése
A VAS MEGYE TERÜLETÉRŐL KIMUTATOTT NAGYLEPKEFAJOK SZÁMA Vas megyéből a faunisztikai irodalom adatai és az újabb gyűjtések eredményeként összesen 1007 nagylepkefaj előfordulása ismert. Magyarország teljes nagylepkefaunájához (1274 faj) képest ez 78,9%. Az összegzésből kimaradtak azok a fajok melyeket korábban már töröltek a hazai fajlistáról (Szent-Ivány 1937: Xanthorhoe munitata\ Tallós 1958, 1959: Elophos dilucidaria; Freh 1878, Szent-Ivány 1937: Satyrus ferula (=cordula)), valamint a jelen dolgozatban csillaggal jelölt fajok, melyekről az előzőekben már volt szó (Szent-Ivány 1937: Polia serratilinea; Abafi-Aigner et al. 1896: Parnassius apollo; Freh 1878, Szent- Ivány 1937: Hipparchia alcyone). A jelen publikációban 14 olyan faj szerepel, melyek Vas megyei előfordulását korábban még nem közölték: Daphnis nerii, Hyles gallii, Asphalia ruficollis, Archiearis notha, Thera britannica, Eupithecia extraversaria, Catocala hymenaea, Eutelia adulatrix, Diachrysia stenochrysis, Omphalophana antirrhinii, Bryophila felina, Mesapamea secalella, Hadena capsincola, Argynnis pandora. AZ ADATOK FORRÁSA ÉS MEGJELENÍTÉSE Jelen dolgozat Vas megye területéről korábban már kimutatott, illetve a faunisztikai irodalomban fellelhető összes nagylepkefaj, továbbá a Savaria Múzeum (Szombathely) eddig még feldolgozatlan és közöletlen nagylepkegyüjteményében, illetve Nagy Ferenc (Szombathely) és Baranyai Zsolt (Szombathely) amatőr lepidopterológusok gyűjtéseik során Vas megyéből előkerült nagylepkepéldányok gyűjtési adatait adja közre. Nagy Ferenc adatainak bizonyító példányai a Savaria Múzeumon kívül a Natur-Museumban (Luzern, Svájc) és a Magyar Természettudományi Múzeumban (Budapest) találhatók, Baranyai Zsolt magángyűjteményének egy része szintén a Savaria Múzeum gyűjteményébe került. A rendszer és a fajnevek tekintetében a Magyarország nagylepkéi című könyv (Gyulai et al. 2010) szolgált alapul. A szakirodalomból átvett adatoknál a fajnevek azonosítása Leraut (1980) munkája alapján történt. A teljes fajnév és a leíró után az irodalomban fellelhető említések következnek, a szerző, a megjelenés éve és az oldalszám sorrendjében. Az irodalmi hivatkozást szögletes zárójelben lévő szám követi. A következő bekezdés az irodalomban található előfordulási adatokat tartalmazza; a szögletes zárójelben levő szám a fentiekkel megegyezően az irodalmi hivatkozásra utal. Ezután a területről származó nagylepkepéldányok gyűjtési adatai következnek az alábbi sorrendben: a gyűjtőhely földrajzi neve (azonos gyűjtőhelyről származó példányok esetében csak egyszer szerepel a lelőhely neve, a többi adatot vessző választja el), a gyűjtés ideje, példányszám zárójelben ha egynél több (a példányszám minden időadat után szerepel ha az egynél több), az élőhely, a tartózkodási hely (ahonnan a példány begyűjtésre került), a tenyésztett példányoknál a tápnövény neve (minden egyes adatnál a tápnövény neve és az ex larva szó szerepel), a gyűjtési módszer rövidítése zárójelben, a gyűjtő nevének kezdőbetűi (ha valahol nem szerepel a gyűjtő neve, akkor a következő ugyanonnan származó időadat gyűjtőjét kell érteni) és végül zárójelben az elhelyezés rövidítése. Az adatok ebben a sorrendben csak akkor követik egymást, ha azokat hiánytalanul megadták. Abban az esetben, ha a gyűjtési helyet megadó cédulán a gyűjtő a napjaink helyesírási szabályaitól eltérő módon adta meg a konkrét gyűjtési helyet, azt javított formában közöltem. Az utolsó szakaszban egy-egy faj esetében a korábbi élőhelyeik megváltozásának vagy megszűnésének a közlése, valamint néhány adattal kapcsolatos megjegyzés található. 16
