Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)
Farkas Csilla: A Dunántúl a rézkorban - Ilon Gábor: Szombathely-Metro áruház és környéke
A 2002-ben feltárt 3. ház tájolása nyugat-keleti. Hosszát nem tudtuk megállapítani, mert a korábbi földművelés elpusztította, vagy azon része talpgerendás alapozású lehetett. Az épület szélessége 8,25 m. Mindhárom építmény egyértelműen ágasfás-cölöpvázas-sövényfalú agyagtapasztású lakóházként határozható meg. Felépítésük - a kísérletek szerint - 2-3 hét alatt (a fahordás és a faszerkezet-állítás munkafázisán kívül) 4-5 férfi közreműködésével képzelhető el. Egyosztatúak (hacsak az osztó fal (ak) a gépi humuszolással meg nem semmisültek), alapterületük 155,8 és 187 m 2. A 2. ház építésére - a ház 106. és 107. számú cölöplyukának betöltésében talált menta pollenszemcsék alapján - a betakarítást követően kerülhetett sor. A nagyméretű, jó hőszigetelésű házak - nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk - egy meglehetősen civilizált, letelepült, valószínűleg nagycsaládi közösségekben élő népességre utalnak. A település szerkezete jól kivehető: egymástól viszonylag távol álló - szórt - lakóépületek, ezek körül a házépítés és a fazekasok agyagnyerő gödrei, illetve a munka- és szemétgödrök, továbbá valószínűleg a házak közösségeihez tartozó szent körzetek, azaz a körárkok. Az utóbbiak közül négyet találtunk és tártunk fel. Három egyszerű, egyárkos, méretük: kb. 25, 30, 35 és egy hármas körárok, amelynek átmérője 75 m. A három egyszerű árok a semmit keríti, a hármas körárok közepén azonban egy gödör (35. objektum) volt, benne őstulok szarvtöredéket találtunk. Ugyanakkor az árkokban - több esetben - nagy menynyiségű edénytöredék és kőeszköz került kibontásra. Az árok tehát a hétköznapi (profán) tevékenység területéből kiszakítja, elhatárolja ezt a feltételezhetően szakrális szerepű helyet, területet. Igaz, az elhatárolt területen belül végzett kultikus aspektus igazolására itt nem, de másutt is csak néhány helyen kerültek elő tárgyi bizonyítékok (idol Horné Otrokovce-n, edénytöredékek és emberi maradványok Strögenben). Az összeköttetést, az átjárást a profán (azaz a település) és a szent terület között az árok megszakadása(i), azaz a kapu(k), másként földhidak biztosították. A másság a Sében tapasztaltakhoz képest mindenesetre szembetűnő: ott egy nagy körárok komplexumban egy regionális közösség szent területét feltételezhetjük, itt pedig már egy helyi közösség kisebb alkotóelemeit képező nagycsaládoknak (?) a kultuszhelyeire (egy körárok = egy nagycsalád?) gondolok. Ez a tér- és számbeli változás a szertartáshelyek vonatkozásában - véleményem szerint - hűen tükrözi a hajdani késő neolitikus közösségek szétesését a rézkorra, a társadalom további rétegződését, a vagyoni differenciálódást. A település számtalan kislelete és jelensége közül itt most csak további néhányat szeretnék bemutatni. Az első egy kocsimodell kereke. Ez az 1. háztól délre kb. 35 m-re, a 10. objektumból került elő, ami egy ellipszis alakú, sekély gödör volt. Ennek betöltéséből - néhány viszonylag jellegtelen, de lengyeli edénytöredék társaságából - származik a kérdéses tárgy. A keréktöredék anya67
