Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Tóth Zsuzsanna: A Dunántúl neolitikuma - Tóth Zsuzsanna: Csonteszközök egy késői neolitikus településről (Gór-Kápolnadomb)

létől a környező települések lakói homokbányaként használták. Az 1960-as években a domb északi nyúlványát gátépítéshez hordták el, ekkor a domb tetejéről is hordtak le földet, és földkinyerő gödröket ástak, amelyek a régészeti leletanyagban jelentős károkat okoztak. A domb déli részén a templom és a temető mellett 1986-ban víztorony építésekor végeztek nagyobb pusztítást, mintegy 1600 négyzetméteres területen több korszak leletei is felszínre kerültek a leletmentés során. A domb északi felének tervszerű feltárását Dénes József és Ilon Gábor kezdte meg 1988-ban, amikor kiderült, hogy a víztározó építésével a földcsere miatt a lelőhely nagy részét beépítik a Répce új mederbe terelésekor készülő gátba. A kutatások során bebizonyosodott, hogy Góron nagy kelta erődítés létezett, de fontos szerepét a középkorban is megtartotta, akkor földvár állt északi végén. Az ásatások 1993-ig tartottak, s több korszakot illetően igen jelentős információkkal gyarapították ismereteinket. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a területet védett lelőhellyé nyilvánította, így 2002-ben a ravatalozó bővítése és modernizálása, valamint új temetőparcella megnyitása előtt további feltárásra került sor Ilon Gábor vezetésével. 2002. október 14. és november 6. között két, egymással érintkező szelvényt nyitottak meg („A" és „B" szelvény) 12x6 m alapterületen. A két, egyenként 6x6 m-es szelvény között a „B" szelvényből elvont 20 cm-es metszetfalat hagytak. A szelvényekbe 19 újkori sír esett (koruk 200-300 év), amelyek sajnos több régészeti objektumot erősen megbolygattak. A felső 25-30 cm-es rétegben több régészeti kultúra anyaga (késő bronzkor - kora vaskor, kelta, Arpád-kor, késő középkor) keveredett modern anyaggal, szántás nyomait is megfigyelték. Ezek alatt két őskori objektumot, gödörkomplexumot találtak. Az újkőkori cserepek az 1. objektumból kerültek elő, amely egy nagyméretű, mély gödörből és egy ahhoz csatlakozó kisebb gödörből állt. A kerámia leletanyag alapján a késő bronzkorban, illetve a legújabb korban is bolygatták. Az 1. objektumba öt legújabb kori sírt is beleástak, amelyek közül a 9. számú sír földjéből nagyon gazdag lengyeli leletanyag került elő, déli, nyugati és keleti falában jól látszott az 1. objektum beásása. Szórványosan a 2. objektumból is kerültek elő lengyeli cserepek, amelyek valószínűleg a bolygatás során keveredtek oda. Az ásatás többi részén újkőkori leletanyag nem jelentkezett. A leletek közül a csonteszközöket emelném ki, amelyek mind az 1. objektumból kerültek elő (21. kép). Ezt a kis kollekciót mindössze hat megmunkált csont alkotja, amelyek közül négy eszköz még használható állapotban került a földbe, egyikük félkész termék, és csupán egy, a disznófogból készült kaparó került törötten, többé már nem használható állapotban a gödörbe. Az eszközök mindegyike jellemző forma, amilyeneket a késő neolitikum időszakának más lelőhelyein is megtalálunk. Egyikük egy szarvasmarha lábközépcsontjából kialakított lyukasztó (21. kép c). Készítése a korszakra jellemző. A két ujjcsont összenövési vonalát követve a csontanyagot egészen a velőüregig kőeszközökkel kikaparták, majd az így előkészített vájat mentén már könnyedén félbe hasítot55