Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Tóth Zsuzsanna: A Dunántúl neolitikuma - Faragó Norbert: Kőeszközök használata a neolitikumban

dés, vajon a pattintott kőből készült eszközöket minden család saját maga állította elő, vagy inkább volt a közösségnek egy kitüntetett helye és mesterembere. Az eredmények alapján a magkövek, gyártási hulladékok és eszközök laza csoportokat alkotnak a házak körül, ez pedig inkább a háztartások önellátására utal. A három lelőhelyen tett készítésbeli, technológiai megfigyelések mind azonos képet mutatnak, és megerősítik a máshol is tapasztalt, általános jellemzőket. A feltárt településekre már félig előkészített magkövek kerültek, amelyeken kevés igazító leütés történt, erről árulkodnak a szilánkok alacsony mutatói. A leütéskor alkalmazott, hasonló technológiának köszönhetően a pengék metrikus adatai is nagyjából megegyezőek, az 5 cm-es hosszt és az 1,5 cm-es szélességet nemigen haladják túl. Az ennél nagyobb darabok csak pengetöredékként vannak jelen. Mind a három lelőhelyen nagyjából 20% körüli az eszköznek minősíthető darabok aránya. Az előforduló típusok részarányai között vannak eltérések, összességében mégis elmondható, hogy az oldalsó élükön retusált pengék, vakarok, csonkított pengék és ezek kombinációi a leggyakoribb típusok. Általában retusált szilánkok, kaparok fordulnak még elő nagyobb számban, fúrók és geometrikus trapézok pedig csak minimálisan vannak jelen. Kétoldali kidolgozású, bifaciális nyílhegyek - ugyanúgy, mint a neolitikum ideje alatt mindenhol hiányoznak, ez a típus majd csak a rézkorban terjed el széles körben. A toronyi lelőhely rézkori objektumaiból három, szép kidolgozású példányuk is előkerült. A felhasznált nyersanyagok arányai érdekes képet mutatnak, a teveli kova a bakonyi nyersanyagforráshoz közelebb eső Répcelakon még 40%ban fordul elő, addig a távolabbi Torony esetében már csak 2% körül van. A radiolarithoz képest ez egy eléggé eltérő beszerzési stratégiát sejtet, valamilyen okból kifolyólag ez a nyersanyag sokkal kedveltebb volt. Erre a jelenségre indokként talán azt lehet felhozni, hogy a kor embere a bejárt utat, ősei tradícióit csak akkor hagyta fel, ha valamilyen jelentős előnye származott belőle, vagy valamilyen külső ok miatt rákényszerült. AJÁNLOTT IRODALOM BÁCSKAY Erzsébet - T. BIRO Katalin: Nyersanyag, bányászat, kereskedelem. In: Visy Zsolt (ed.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest 2003,118-121. T. BIRO Katalin: Chipped stone industry of the Linearband Pottery Culture in Hungary. Archaeologia Interregionalis 240. (1987), 131-167. GYENIS Gyula - HEVESI Attila - KORDOS László - MESTER Zsolt - RINGER Árpád - T. DOBOSI Viola: Emberelődök nyomában. Az őskőkor emlékei Északkelet-Magyarországon. Miskolc 2001. KACZANOWSKA, Matgorzata: Feuersteinindustrie des westlichen und östlichen Kreises der Linearbandkeramikkuitur - ein Vergleichsversuch. In: Kertész R., Makkay J. (eds.): From the mesolithic to the neolithic. Archeolingua Ser. 11. Szolnok 2001, 215-223. SZILASI Attila Botond: Techno-tipológiai megfigyelések a Szombathely, Parkerdei lakópark őskori telepének pattintott kőleletein. Előzetes jelentés a 276. objektum pattintott kőeszközeiről. In: Bende Lívia, Lőrinczy Gábor (szerk.), Medinától Étéig. Régészeti tanulmányok Csalog József születésének 100. évfordulójára. Szentes 2009, 231-237. 37