Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)
Tóth Zsuzsanna: A Dunántúl neolitikuma - Faragó Norbert: Kőeszközök használata a neolitikumban
leütni. A felhasznált eszközök és a leválasztás technikája árulkodó, leginkább ez alapján lehet a neolitikum idején készült pengéket felismerni. A technológia nagy előnye, hogy kellő gyakorlattal alkalmazva, a magkő végig tartja a formáját, és így nagyon takarékosan kezelhető a nyersanyag. A keletkezett pengék egy részét ezután tovább alakították finomabb módszerekkel, azokból bőr megmunkáló vakaró eszközöket készítettek, vagy éppen szabályos darabokra széttördelték, majd hajlított fa- vagy csonteszközökbe illesztették azokat azon célból, hogy sarlót készítsenek. Az eszközök ekkor tehát már nem elsősorban a halászó-vadászó életmódnak feleltek meg, hanem sokkal inkább az élelem tudatos megtermelését szolgálhatták. A sikeres eszközkészítés másik fontos feltétele, hogy a nyersanyagot mennyire körültekintően választják meg. A legalkalmasabb kőzetek mind-mind finom szemcséjűek, és kagylósan törnek, akár az üveg. Az egyik legjobb nyersanyag, az obszidián is ilyen, tulajdonképpen természe9. Magkövek/ Kernsteine Kat. 2/1-4. tes üveg, méghozzá vulkáni forrásból. Európában ilyen kőzet nem túl sok helyen fordul elő, hozzánk legközelebb az Északkelet-Magyarországon fekvő Tokaj-hegységben található meg. Eleink azonban mégis jól ismerték a forrását, sőt, bizonyos elképzelések szerint ennek a nagyon jó minőségű nyersanyagnak a megszerzése is kulcsszerepet játszott ennek a történelem előtti időszaknak a gazdasági folyamataiban. A Dunántúl nyugati széle viszont már nem tartozik az obszidián elterjedési zónájába, így a mai Vas megye területén élt neolitikus ember elsősorban a Bakonyban található nyersanyagokat részesítette előnyben. Az egyikre a barna szín árnyalatai a jellemzőek, főleg Szentgál környékén fordul elő, és a benne lévő valaha élt mikroorganizmusok miatt radiolaritnak hívják. A másikra a kékesszürke szín jellemző, kovasav kicsapódásával keletkezett, és a Tevelhegy közelsége miatt a teveli kova nevet kapta. A két kőtípus közül a radiolarit annyira kedvelt nyersanyaga lett az újkőkori embernek, hogy Európa nyugati területei felé továbbvándorolva magával vitte azt, egészen Németországig, a Felső-Duna vidékéig követhető az előfordulása. Az újkőkori kőeszközök másik csoportja, a csiszolt kőeszközök olyan fontos szerepet játszottak ebben az időszakban, hogy a régészeti kutatás róluk nevezte el a korszakot. Elkészítésük lényege nagyban különbözik a pattintott kövekétől, itt ugyanis sokkal fáradtságosabb, több kitartást igénylő munkáról van szó. Első lépcsőként itt is a megfelelő nyersanyagot kell felkutatni, amiben a környék őskori közösségei szerencsés helyzetben voltak, 34
