Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Tóth Gábor: Amiről a csontok mesélnek - ismerjük-e az őskori embert?

leti eredetű támadók?) elkülönülése is. A góri leletek jelentőségét az adja meg, hogy ezek a leletek az ausztriai Stillfried lelőhelyről származókkal együtt a térség e periódusának egyetlen korhasztásos (csontvázas) embertani leleteit jelentik. Vaskor A Hallstatt időszak leletei a velemi Szent Vid-hegy, valamint Vaskeresztes térségéből ismertek. Az értékelhető szórvány maradványok feltehetőleg korábbi sírok korabeli bolygatásából származnak. Ezzel együtt a korszak népessége továbbra is ismeretlen. Meg kell jegyeznünk, hogy egy ausztriai szerző már a 20. század elején ismertetést ad egy robosztus mediterrán férfi maradványairól, Kőszeg környékéről. A pontos lelőhely sajnos nem ismert - feltételezhető, hogy VelemSzent Vid-hegy lelőhelyhez kapcsolhatóak ezek a maradványok is. A kelta időszak emberéről már többet tudunk. 149. Kelta kori gyermek maradványai Séből Überreste eines Kindes von Sé aus der Keltenzeit Az embertani adatok alapján a kelták őshazája Franciaország északkeleti területein és Németországban, a Rajna vidékén kereshető. A Kr. előtti 4. századtól fogva több hullámban érkeztek a Kárpát-medencébe, keveredtek az itt talált népekkel, túlsúlyba kerültek az itt talált népességekkel szemben. A nyugati Alpok vidékének embertani párhuzamai is a mai Németország területén határozhatók meg. Az eredetileg nyugat-európai kelták először északnyugati irányból, majd miután a Balkán-félsziget déli részéig is eljutottak, onnan viszszahúzódva, másodszor dél felől érkeztek. A korszak elején még a korhasztásos (csontvázas) temetkezés, a végén pedig a hamvasztásos temetkezés volt az általános. Embertani típusokat tekintve két fő csoportot lehet elkülöníteni. Az első egy nordikus és mediterrán csoport, ahol szórványként rövidfejű elemek is jellemzőek. A második egy rövidfejű csoport (cromagnoni, dinári és alpi típusok), helyenként hosszúfejű elemekkel. A Dunántúl területén nagyfokú heterogenitás a jellemző. Feltételezhető, hogy a gracilis és robosztus mediterránok, a nordikusok és a cromagnoidok egy része az őslakosság (vagy a csatlakozott nem kelta töredék népek) képviselői, a rövidfejű népességek pedig a kelta bevándorlók képviselői lehettek. A dunántúli kelták embertani párhuzamait cseh és szlovák mintákban találjuk meg. 219