Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Tóth Zsuzsanna: A Dunántúl neolitikuma

A Dunántúl neolitikuma (Kr. e. 6000-4500/4400) Tóth Zsuzsanna Kat. 1/3. A neolitikum kezdetét az élelemtermelő-állattenyésztő közösségek megjelenésétől számítjuk. Ekkor egyre több közösség hagyott fel a korábbi vadászógyűjtögető életmóddal, és kezdte maga megtermelni az élelmet és háziasítani az állatokat, megváltoztatni környezetét. Ezzel együtt járt a letelepedett életmód, az égetett agyagedények használata, a kőeszközök csiszolással történő megmunkálása (innen ered a korszak neve: csiszolt kőkor). A Duna szinte mindig határvonalat jelentett az ország keleti és nyugati fele között, de sok korszakban egy észak-déli határ is megfigyelhető. A korai neolitikum (Kr. e. 6000-5500/5400) időszakában a Balatontól délre eső területen telepedett meg az eredetileg tőlünk délre honos Starcevo-kultúra. Egyrétegű telepeiket a kisebb-nagyobb vízfolyások mentén, dombhátakon találjuk. Élelmüket a föld megművelésével szerezték, de állatokat is tartottak (juh/kecske, szarvasmarha). Házaik a földfelszínre épített cölöpszerkezeteken nyugodtak. Halottaikat a telepen belül, a házak között temették el. A korszak legfontosabb lelőhelyei: Lánycsók, Becsehely, Vörs, Gellénháza, Fájsz, valamint Alsónyék-Bátaszék. A Balatontól északra fekvő terület ugyanezen időszakáról nagyon keveset tudunk, az ottani népesség ekkor valószínűleg még vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, és csak a korszak vége felé tértek át az élelemtermelésre, akkor viszont gyors egymásutánban jelentek meg telepeik (pl. Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb), amelyek átmenetet képeznek a középső neolitikum felé. 19