Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Tóth Gábor: Amiről a csontok mesélnek - ismerjük-e az őskori embert?

Korai időszakunk néhány temetkezése, temetője alapján kíséreljük meg felvázolni Vas megye embertani képét - figyelembe véve és beépítve a Dunántúl területére már meghatározott antropológiai folyamatokat is. Neolitikum Ebben az időszakban történt meg a letelepedés, a földművelő és állattenyésztő központok kialakulása. Ennek egyik következménye a demográfiai robbanás, a népsűrűség növekedése is. Bár a gyermekkori halandóság valószínűleg csökkenhetett, még így is nagyon magasnak tekinthető. Az átlagéletkor meghosszabbodott, megközelítette a 30 évet. Felgyorsultak a mikroevolúciós biológiai folyamatok (gracilizáció - karcsúbbá, törékenyebbé válás, rövidfejűsödés, embertani típusok elkülönülése). Kevés információnk van Vas megye embertani képéről ebből az időszakból. A Dunántúli vonaldíszes kultúra népességének két képviselőjének csontmaradványait az Oladi platón sikerült feltárni. Egy erőteljes megjelenésű (cromagnoni vagy nordikus típusú) férfi és egy gracilis testfelépítésű, mediterrán típusjegyeket mutató, 17-20 éves nő töredékes maradványai a legrégebbi vizsgált lakói e tájnak. Erinek a kultúrának a népességeire jellemzőek az embertanilag eltérő típusok; gyökerei feltehetőleg a helyi preneolitikus alapokra vezethetők vissza. Igaz, ez esetünkben csupán feltételezés, hisz a mezolitikum embere ma még teljes mértékben ismeretlen... A séi újkőkori falu, amelynek rendszeres ásatása 1973 óta csaknem folyamatos volt, a Lengyel-kultúra emberéről mai napig őrzi titkát. Jelentős és fontos adatokat várhatunk a majdan előkerülő csontmaradványok vizsgálatától, hisz a lelőhely a kultúra legnyugatibb előfordulású embertani leleteit adhatná. Sajnos, azonban a telep temetőjének helye napjainkig ismeretlen. Csupán egy középkorú férfi combcsontjának darabja került eddig elő, ami alapján a népességre vonatkozó típusjegyek nem meghatározhatóak. Összehasonlító vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a neolitikum idejében a tágabb környezetünkben élt emberek egyetlen más földrajzi térség népességeivel sem mutatnak szignifikáns egyezést. Az idegen népcsoportokkal való etnikai kapcsolat sem a középső és kései neolitikumban, sem még az azt követő időszakban sem mutatható ki. Feltételezhető, hogy ez a populáció képezte a Kárpát-medence őslakos (autochton) népességét, amely évezredekig biológiailag háborítatlanul élt a Kárpát-medence keleti és nyugati térfelében egyaránt. Rézkor A rézkori kultúrák temetkezései nagyon változatosak. Temetők és magányos sírok -, többes sírok és tömegsírok. A hamvasztás szokása is ekkor jelenik meg, tovább nehezítve a vizsgálatokat és értékeléseket. Kívülről érkező jelentős bevándorlásokra, migrációkra a középső rézkor végéig nem került sor. A kisebb etnikai keveredések pedig, úgy 216