Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Sümegi Pál: A vasi táj környezettörténete a jégkor végétől a császárkorig

héjas gyümölcsök termései, magjai és töredékei egyértelműen kimutathatók. Mivel ezeket a növényeket kereskedelemből is beszerezhették már a kora vaskorban is, ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy a termesztett növények mellett szántóföldeken, utak mentén, taposott települési környezetben erjedő gyomok jelentős számú töredékei is előkerültek - egyértelműen bizonyítva a helyi növénytermesztés tényét. A vizsgálatok alapján a kora vaskori gyomvegetáció szinte teljes mértékben megfelelt a késő bronzkorban kimutatott gyomoknak. Ugyanakkor a nedves rétekre, vízpartokra jellemző gyomok és termesztett növénymaradványok együttes megjelenése arra utal, hogy a jelentős termelési rizikóval jellemezhető nedves réteket, patak- és tópartokat is bevonhatták a mezőgazdasági művelésbe. Ezeken a területeken viszont a csapadékosabb években igen jelentős terméskiesés jelentkezhetett az áradások nyomán, amelyek a kora vaskori, bizonyítottan csapadékos éghajlaton sűrűbben alakulhattak ki, mint egy enyhébb-szárazabb periódusban, így a Hallstatt-kultúra megtelepedésének idején a nedves területek szántóföldi művelésbe vonása rendkívüli terméskieséseket okozhatott, ezért feltételezzük, hogy a jelentősebb lélekszámból adódó közösségi nyomás „kényszeríthette" a területen megtelepedő kora vaskori közösségeket ezeknek a kedvezőtlen adottságú vízparti és ártéri területeknek a hasznosítására. A késő vaskorban, a kelta törzsek megjelenésével, a kelta objektumokból (Sopron-Krautacker, Lébény, Fenékpuszta, Keszthely-Úsztatómajor) előkerült növényi maradványok, valamint a pollen és makrobotanikai adatok (Fenékpuszta, Nemesbőd, Zanat, Szeleste, Vát, Sopron-Kistómalom) alapján átalakult a mezőgazdaság. Ezzel párhuzamosan az erdősült területek aránya drasztikusan lecsökkent és a szántóföldek, kertek, rétek, legelők váltak a késő vaskori táj meghatározó elemeivé. A kora vaskori objektumokban is kimutatott termesztett növények, elsősorban a köles, a búza, az árpa, a szőlő, köztük a borszőlő és a rozs mennyisége erőteljesen megemelkedett a késő vaskorban, és új termesztett növények, mint a cseresznye, dió, berkenye, körte, szelídgesztenye, gomorka, a lóbab, a mák, az uborka, a zsázsa jelentek meg. A gyomnövények száma, mennyisége is megnövekedett, megjelent a gabonaföldeket, szántókat, legeltetett területeket kísérő konkoly, mezei szulák, gyermekláncfű, egynyári szélfű. Ennek nyomán egy új, kelta korhoz köthető gyomvegetáció fejlődött ki a vizsgált területen. Adataink alapján egyértelmű, hogy a késő vaskori kelták kiterjedt növénytermesztést, közte fejlett kertkultúrát, valamint sokszínű állattenyésztést alakítottak ki a vasi régióban és a nyugat-dunántúli térségben. Különösen a szőlő, a borszőlő, a szelídgesztenye erőteljes jelenléte kiemelkedő a kelta objektumokban, mert ez alapján a következő történelmi fázisban, a császárkorban kiteljesedő, szinte birodalmi léptékű búzaszőlő-dió (szelídgesztenye) termesztésére alapozódott szubmediterrán jellegű agrárium egyértelműen a késő vaskori kelta növénytermesztés210