Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Molnár Attila: A Nyugat-Dunántúl a vaskorban - Szilasi Attila Botond: Szombathely-Kálvária u. 63.

Szombathely-Kálvária u. 63. Szilasi Attila Botond 2002-ben a Savaria Múzeum Régészeti Osztálya megelőző feltárást végzett Szombathely régi villamos indóházának területén. A régészeti kutatást elsődlegesen a környéken lévő nagyszámú római kori emlékek tették indokolttá: Savaria északi temetője (Liget Hotel - Jókai park, Szent László király utca - Kálvária utca), valamint a város feltételezett római színháza. A munkálatok megkezdésekor kiderült, hogy a terület nagy része régészeti szempontból igen bolygatott és kevert. Egyrészt az újkori falárkoknak és beásásoknak, másrészt pedig a dualizmuskori közműárkoknak köszönhetően. A feltárandó terület így egyetlen intaktnak mondható részre, a telek nyugati végére koncentrálódott. A felső kevert réteg eltávolítása után egy vastag fekete erodált öntéstalaj jelentkezett, ami már rengeteg La Téne leletanyagot tartalmazott ellenben ezen a horizonton a tényleges objektumok még nem mutatkoztak. Az altalajba vágódó jelenségek azonban már egy nagyobb méretű cölöpszerkezetes ház alapját jelölték ki. A cölöplyukak egy kelet-nyugati tájolású, többosztatú épület formáját mutatták. A középső szelemenek igen nagy méretű cölöpgödörbe lettek behelyezve. Több esetben homokkővel bélelték ki a cölöp környékét, amellyel valószínűleg az oszlop süllyedését akarták megelőzni - technikáját tekintve, a nagyobb gödörbe középre lerakott szelement agyaggal vették körbe, majd ezt döngölték meg menetesen és támasztották meg kövekkel, míg a cölöp nem állt meg stabilan. A ház nyugati és keleti záródásánál a kiborult falazat töredékeit is dokumentálni lehetett, valamint egy kisebb szakaszon a fal enyhén sekély vonalát is ki lehetett bontani, amely néhány nagyobb, még álló faldarabban végződött. A paticsos, kerámiával és egyéb régészeti leletekkel megtűzdelt járószintet mind a két oldalon könnyen körbe lehetett határolni. Az in situ felszedett paticsok vizsgálata során egyértelművé vált, hogy a falazat alapvetően keresztben átfont, 2-3 cm vastag sövényből állt, amelyre aztán vitték fel a törekkel kevert agyagot. A kibontott jelenségek szerkezeti összevetésekor egy alapvetően aszimmetrikus formát találunk. A ház hosszanti tengelye nem középen van, hanem egy kissé eltolva dél felé. A ház hátsó falától délre azonban találunk még egy cölöpsor egyetlen tagját, amelyet ha elfogadunk utolsó záródó szerkezetnek, akkor máris a szelemenágasok középre kerülnek. Ez csak úgy magyarázható, ha vagy tornácos házról beszélünk, aszimmetrikus törtvonalú tetőzettel, vagy hosszanti, kétosztatú házról. A leletek többsége a hétköznapi élet mindennapjaival járó hulladékokat jelzik: rengeteg házikerámia, 194