Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Molnár Attila: A Nyugat-Dunántúl a vaskorban - Ilon Gábor: Bucsu-Rétmelléki dűlő I-II., Sé-Doberdó

Bucsu-Rétmelléki dűlő l-ll., Sé-Doberdó Szkíták - vaskori lovas nép nyomában az Arany-patak mentén Ilon Gábor Az Arany-patak teraszán, a forrástól Szombathelyig régészeti lelőhelyek sora található. Ezek nyilván egy, az újkőkor óta élő, a vízfolyást követő útra fűződnek fel, amelynek szomszédságában építették ki a Savaria városát ellátó vízvezetékrendszer egyik ágát. Az sem meglepő, hogy a különböző korú lelőhelyek mindig valamilyen kapcsolatban álltak a több ezer éven át lakott és a Gyöngyös-völgyében futó Borostyánkő utat ellenőrző velemi Szent Vid heggyel. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a szkíta korban (középső vaskor, Kr. e. 6. század) is megtelepedtek a vidéken, ellenőrzésük alá vonva a vidék kereskedelmi és közlekedési útvonalait és az azt felügyelő Szent Videt. Ottani tárgyi emlékeiket, amelyek a Savaria Múzeum állandó kiállításán most is láthatók, már több mint egy évszázada - Miske Kálmán könyvének megjelenése óta - ismeri a nemzetközi kutatás. Sé község déli területén egy új lakópark eléggé botrányos körülmények között induló építését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal beavatkozását követően a beruházónak le kellett állítania. így 1998 májusától a fagy beálltáig, majd az építkezések folytatásakor, 2001 tavaszán volt módunk a lelőhely korlátozott mértékű kutatására. Bizonyosan nagy felületen pusztultak el a különböző korok emlékei. Ennek ellenére a rézkor, a kora vaskori Hallstatt-kultúra, a kelta és a római, valamint az avar és Árpád-kor települési és temetkezési emlékei mellett a szkíták tárgyi hagyatéka is feltárásra került. Ezek közül a leglátványosabb egy agyagból készített textil vagy testpecsételő (pintadera), amelyen a Kárpát-medencei aranylemezekről, de a Kaukázus vidéki sírok csont- és fafaragványairól és textiljeiről is jól ismert szarvas látható. A település egyik paticsrétege alatt, a sárga agyagos altalajra épített 103/A. jelű sütőkemence mellett, a sárga agyagos járószintről került elő a kérdéses tárgy 1998. november 3-án. Barnássárga, négyszögletes agyaglap, ívelt oldalakkal, lekerekített sarkokkal. A megtalálás pillanatában a hátoldalán lévő fogantyú restaurálhatatlanul szilánkokra törött. Csupán tapadási felülete és indításának kezdete maradt meg. A tárgy törésfelülete szürke, jól iszapolt agyagból, jó minőségű égetéssel készült. Előlapján szarvas ábrázolása. Balra „haladó", kiterített agancsú, kis stilizált fejű, felkunkorodó farkú. Három robusztus, ún. szigonylába van, amelyek leginkább oroszlán végtagjaira emlékeztetnek. Mérete: 50x42x10 mm. 169