Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Nagy Marcella: A Nyugat-Dunántúl a bronzkorban - Nagy Marcella: Sárvár-Felső-mező Urnamezős kori temető- és teleprészlet

Sárvár-Felső-mező Urnamezős kori temető- és teleprészlet Nagy Marcella 2004 őszén és a téli fagyok kihagyásával a következő év tavaszán megelőző régészeti feltárás folyt a Sárvárt elkerülő 88. számú főút nyomvonalán. A feltárás felelős vezetője Farkas Csilla (Savaria Múzeum) volt. A két ásatási szezonban mintegy 16.000 m

2 terület lett feltárva, és összesen 538 régészeti jelenség került elő. A végleges eredmények alapján elmondható, hogy a Sárvár melletti Felső-mezőn feltárt jelenségek egy középső bronzkori település, egy késő bronzkori település és a hozzá tartozó temető, egy vaskori település, egy római kori település, valamint egy Árpád-kori település emlékei voltak. A Sárvár-Felső-mezőn előkerült leletek jelentősége elsősorban abból adódik, hogy azok egy olyan lelethorizontot képviselnek, amit a Nyugat-Dunántúl e területéről eddig nem, vagy csak szórványos emlékekből ismertünk, vagy máig közöletlenek. A lelőhelyen előkerült leletek típus-spektrumában a korban ismerős, a korra jellemző és nagy területeken elterjedt karakterisztikus formák (pl. csészék, tálak, ún. UnterRadl típusú fibula, valamint Peschiera típusú tőr) és díszítések (pl. ferde kannelúra, edényperem belső felének síkozása) találhatók meg. Ezeken a kerámiaformákon és fémmellékleteken, ezek leletkombinációiban, valamint a temetési rítusokban a Közép-Duna vidéki urnamezős kör korai időszakának jegyei ismerhetők föl. Az emlékek és azok párhuzamai alapján a lelőhelyet a korai urnamezős időszak, azaz a Baierdorf-Velatice időszakba soroljuk, és az ún. HaAl időszak elejére, a Kr. e. 12. század első felére keltezzük. A biztosan temetkezésnek tartott és dokumentált öt sír mindegyike hamvasztásos rítusú. A hamvak 3 esetben elszórtan kerültek elő a sírgödör betöltéséből az edények körül (1. sír, 4. sír, 5. sír), egy esetben urnaként funkcionáló edényben voltak a hamvak, amelyet az urnamezős időszakban leginkább megszokott módon borítótállal fedtek le (3. sír), egy esetben pedig a sírgödörben két csoportban koncentrálódtak az égett emberi csontmaradványok (2. sír). Ennél a temetkezésnél az égett csontdarabkák egyik része a gödör alján egy kupacban volt, másik része pedig a gödör tetején volt a 3. sírhoz hasonló módon, egy 67. Az 1. sír

/Grab Nr. 1 128