Ilon Gábor: Százszorszépek. Emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyrországon (Szombathely, 2007)

Ilon Gábor: Bevezető

Bevezető Az ötlet egy ünnepi alkalmat követő kávéházi beszélgetésen született meg. 2007. április 24-én, Dr. Horváth László zalai régész barátom születésének 60. évfordulója alkalmából kiadott kötet nagykanizsai átadását követően. Dr. Kvassay Judit régész, Prof. Dr. Sümegi Pál geológus, Frankovics Tibor osztályvezető és jómagam ültünk egy asztalnál... A kiállítás ötletének megvalósítását egy másik momentum is erősítette. Jelesül, hogy 2006-ban és az ünneplés időszakában is folyt - e sorok írójának vezetésével - a Vas megyei szombathelyi Oladi plató új kőkori és rézkori településének feltárása. Itt számos olyan plasztikus emberábrázolás töredéke került elő, amelyek a kiállítás jelentős szeletét képezik. Fontos még, hogy ezen ünnepi hét táján hozta meg a posta Prof. Dr. Svend Hansen korai emberábrázolásokat összefoglaló monumentális munkáját*. Utóbbi még inkább arra inspirált, hogy megvalósítsuk a kiállítást és létrehozzuk ezt a katalógust. Három nyugat-magyarországi megye: Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala régiós kiállításán mutatjuk be a plasztikus emberábrázolásokat az újkőkortól a rézkorig. A kiállításon szereplő emlékek zöme a nagy felületre kiterjedő és az utóbbi években megvalósult feltárásokon került elő. Ilyenek pl. vasútvonal korrekciója Nagycenk határában, hatalmas lakópark területének kutatása Szombathely határában, vagy éppen az M7 autópálya zalai szakaszának legfrissebb kulturális örökség ingó elemei. Ezeket tárjuk a szakmai- és a nagyközönség elé, ezzel is cáfolva azt a hamis vádat, miszerint: lassú a megyei szervezetekben dolgozó régészek tudományos tevékenysége. A legújabban előkerült tárgyak mellett azonban a már évtizedek óta és nemzetközileg is jól ismert műtárgyakat sem mellőztük, de a teljesség igényével szelektáltunk. Ezért a becsehelyi és a becsvölgyei idol is megtekinthető. Utalásként a közeli múlt kutatására csak néhány, de talán a leglátványosabb darabok kerülnek bemutatásra a séi idolok (összesen 124 töredék) közül. A párhuzamos gyönyörködés és összehasonlítás lehetőségét adja a „Séi Vénusszal" a nagycenki idolpár bemutatása. A régész szerencsémként pedig a séi lelőhely Torony községbe eső határrészén - e sorok írása közben - egy lakópark megelőző feltárásán előkerült a második Vas megyei, a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrájából származó emberábrázolás. Ugyanakkor a hazánkban szinte „elfeledett", de manapság újra „népszerű" tudományos tervásatások eredményei is megjelennek a szentgyörgyvölgyi és a zalaszentbalázsi plasztikák jóvoltából. Témánk, az emberábrázolás plasztikus emlékei, rendkívül fontos szerepet játszhattak az őskori ember mindennapjaiban és ahhoz szorosan kapcsolódó hitvilágában. A későbbi feldarabolást megkönnyítő tudatos készítésük, a darabolás szisztematikussága, I ONDERFUL BEAUTIES előkerülésük körülményei, feltűnő sokaságuk a késő neolitikus Lengyel kultúrában, mind-mind külön tanulmány megírását követelik. Ugyanakkor művészi megformálásuk, a karcolt jelképek és festésük tovább fokozzák csodálatunkat. Az itt bemutatott idolok tükrében az is világos, hogy a késő neolitikum és a rézkor időszakában a nemek társadalmi pozíciójában valamilyen változás, átrendeződés következett be. Egyre gyakoribbak a férfiábrázolások... talán a férfi vezetők társadalmi súlya növekedett meg? Az Alföld (Szegvár-Tűzköves V. szobor, Tisza kultúra**) után a Dunántúlon is megjelenik a „Baltás Isten". Attribútumának töredékei a szombathelyi Oladi plató ásatásából kerültek a kiállításba. Ez azt jelzi, hogy az Égi és a Földi hatalom megragadásának kísérletében a Lengyel kultúra férfiai sem maradtak el a Tisza kultúra férfiai mögött. A kiállításon összesen 178 db műtárgy szerepel, s ebből 154 db emberábrázolás. A kiállítás egyik fő csomópontja a szombathelyi Oladi plató lelőhelye, ahonnan 95 db idoltöredék került vitrinbe. Ezek közül 65 db egyetlen objektumból (szertartáshely?) származik. A katalógus bevezető tanulmányát az a Dr. Kalicz Nándor írta, aki a korszak és a téma hazai legjobb ismerője, több olyan lelőhely ásatója, ahonnan tárgyak is láthatók a kiállításban. A legfrissebb radiocarbon adatok és a tárgyak részletező leírása és fotói mellett a Lengyeli kultúra festését célzó legújabb kutatások együtt igyekeznek a teljesség megjelenítésére. A ma zalai egervári várkastély - a hajdan vasi település jelentős műemléke -, a kőszegi vár múzeuma, a keszthelyi Balatoni Múzeum és a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum kastélyépülete sajátos turisztikai vonzerővel rendelkező helyek, így alkalmasnak találtuk ezeket arra, hogy a régészeti regionális tudományos kutatás bemutatkozásának helyszínei legyenek. Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni minden, a kiállítás megvalósításában segédkező kéz munkáját, azokét is, akiknek neve nem szerepel e katalógusban. Külön köszönet illeti a kiállítás és katalógus mecénásait, akik velünk együtt vállalták a kockázatot. Töretlen bizalmuk nélkül nehezebb lett volna a rendező, az írók, s minden más résztvevő dolga.