Ilon Gábor: Százszorszépek. Emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyrországon (Szombathely, 2007)

Kalicz Nándor: Az őskori agyagszobrászat kezdetei a Nyugat-Dunántúlon (Kr. e. 6000–Kr. e. 3000)

AZ ŐSKORI AGYAGSZOBRASZAT KEZDETEI A NYUGATifTOfifJliWB N DIE ANFAgMJ-'^^SBSCHICHTI ICHFN TONSTATUET 12 A KÖZÉPSŐ NEOLITIKUM ÁTMENETI IDŐSZAKA ÉS A KESO NEOLITIKUM (KB. KR. E. 5000-4500) A SOPOT KULTÚRA Petrivente-Újkúti-dűlő és Becsehely I lelőhely (Bükkalja-dűlő) Az átmeneti kor ülő szobrai Kr. e. 5000 körül, a középső és késő újkőkor határán, a Dunántúl ÉK-DNy-i átlójától keletre, így a nyugati régió déli része felé is kisebb embercsoportok húzódtak a Dráva-Száva közéről és honosították meg sajátos kultúrájukat. Horvátországban elsőként megismert lelőhelye alapján Sopot kultúrának nevezték el. Az Észak- és Közép-Balkánon ebben az időben, de már korábban is jelentős szerepet betöltő Vinca kultúra sok jellegzetességét átvevő Sopot kultúra népessége (?) a Garam vidékén még Dél-Szlovákiába is behatolt. A Dunántúlon jelentős átalakító hatást gyakorolt a helyi népesség anyagi és szellemi kultúrájára. Az első kisebb ásatás a kultúra dél-dunántúli megismerésére Dél-Zalában Becsehely I lelőhelyet érintette az 1970-es években. Az ezredforduló éveiben ugyanazon a helyen és közelében Petrivente, Becsehely I, Sormás-Törökföldek és Sormás- Mántai-dűlő lelőhelyein végzett nagyfelületű feltárások hoztak meglepő eredményeket a Sopot kultúra alaposabb megismerésére. Sajátságos települései, többszörös védelmi árkokkal és Vinca jellegzetességekkel áthatott leletanyagában feltűnő az ember alakú plasztika, amely nem túlságosan nagyszámú, de egységes jellegével tűnik ki. Jellemző erre az idolcsoportra, hogy kivétel nélkül merev, függőlegesen ülő, lapos testű, többnyire gömbölyű fejű idolokat ábrázolnak, melyek kezüket a mell alatt vagy az ölükben tartják. A Vinca jelleget leginkább ezek az ülő szobrok hangsúlyozzák, hiszen a legismertebb ülő női szobrok a Vinca kultúra északi és déli területein egyaránt megtalálhatók. Bár az újkőkor kezdetétől minden korszakban készítettek ülő szobrokat is a Balkánon, de a legtöbb és magas művészi szintet is elérő alkotás erre az időre, a 6. évezred végére, az 5. évezred első felére keltezhető. Az ülő szobrok mind a négy zalai lelőhelyen megvannak, de a balkániak túlnyomó részével ellentétben, kettő kivételével nem díszítettek, vagyis meztelenek. Nemük nem állapítható meg. Hacsak az nem tekinthető női jellegnek, hogy jelezték a keblüket, és alá helyezték a karjukat. A Balkánon azonban olyanok is ismeretesek, amelyeknél a női és férfi jelleggel is rendelkeznek. Ezeknél esetleg hermafrodita ábrázolásra kell gondolnunk? A Sopot kultúránál korábban - még a DVK életének végén - megjelent egy másik Dráva-Száva közi régészeti típus, a Malo Korenovo leletanyag, mely a közép-európai vonal:N IN WEST-TRANSDANUBIEN THE BEGINNING OF PREHISTORIC FIGURINE MAKING IN WESTERN TRANSDANUBIA, HUNGARY díszes kerámia horvátországi változata. Dél-Zalában feltehetően a származási terület folyamatos inspirációjára túlélte a DVK-t és a Sopot kultúrához társult. Van két olyan ülő szobortöredék, amelyeken a Malo Korenovo típusú edényeken is alkalmazott karcolt dísz maradványai fedezhetők fel. A KÉSŐ NEOLITIKUM KEZDETE, A LENGYEL KULTÚRA KIALAKULÁSA (KB. KR. E. 4900-4700) Sé-Malomi-dűlő, Sormás-Török-földek gazdag idolplasztikája Kr.e. 4900 körül - vagyis a Sopot kultúra dunántúli kezdeténél valamivel később - egy olyan új régészeti kultúra bontakozott ki a Nyugat-Dunántúlon, mellyel elkezdődött a késői újkőkor, vagyis a késő neolitikum, s amely kultúra főleg a késő Vonaldíszes Kerámia örökösének és részben a korai Sopot kultúra leszármazottjának tekinthető. Ezt - az első megismert lelőhely alapján - Lengyel kultúrának nevezi a nemzetközi régészeti kutatás. Létrejöttében a Sopot kultúra is szerepet játszott, de részben egymás mellett is éltek. A nyugati régió Lengyel kultúrája jelentősen különbözik a Kelet-Dunántúl Lengyel kultúrájától. Az egyik legjelentősebb eltérés abban mutatkozik, hogy a nyugati régióban nincsenek ismert temetők, temetkezési csoportok, csak néhány teleptemetkezés alapján lehet az egész elterjedési területen a temetési módra következtetni. Igaz, hogy egyetlen tömegsír ismeretes Esztergályhorvátiból, ahol 25-30 egyént gyömöszöltek be egy 1,5 x 1,8 m-es négyszögletes gödörbe. Ezek azonban nem szabályos temetkezések voltak, hanem valamilyen tragédia, talán ellenséges támadás megnyilvánulásai. Ezzel szemben a keleti csoport területére jellemzők a hatalmas kiterjedésű telepek, amelyeken belül több száz, sőt több ezer sír is található. A nyugati régió mégis rendelkezik egy különleges ismérvvel, mégpedig azzal, hogy a Lengyel kultúra legkorábbi fázisa ezen a területen bontakozott ki. A megváltozó életmódot tükrözi a leletanyag, s benne a kultusszal kapcsolatos rendkívül gazdag antropomorf plasztika. Már az 1973-1980 között folytatott közepes méretű ásatások a vas megyei Seben jelentős meglepetést okoztak. Ugyanis a Lengyel kultúra főleg korai időszakára jellemző kettős körárok részletei itt kerültek először Magyarországon feltárásra, melyek Seben a Lengyel kultúra kialakuló, legidősebb fázisára keltezhetők. Ezután a kissé fiatalabb, korai klasszikus fázisban, hasonló körárkokat a Lengyel kultúra teljes elterjedési területén készítettek. A körárkokra, melyeket rondellának is neveznek, jellemző, hogy nem védelmi célt szolgáltak, és a korábbi árkokkal szemben lakóépületeket sem létesítettek bennük. Ezért felmerül a kérdés, hogy akkor mi célt szolgálhattak. Erre több elképzelés is született, de sajnos tényleges bizonyíték je-