Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRI ENS IS № 3. mű kiállításunk a nagyközönség számára a képi hagyatékba engedett betekintést. A tárgyi gyűjtemény egyes darabjai ezen kívül számos egyéb időszaki kiállításban voltak megtekinthetők. Ezúttal tanulmánykötetünk első öt tanulmánya a rendhagyó kutatói életpályának sajátos önelemzéseit tartalmazza. Hol a múltra, a már bejárt útra való visszatekintés bölcs hangja, hol az önmarcangoló kételyek, másutt az esélyek felismerése okozta izgalmak és kritikák fogalmazódnak meg ezekben a szövegekben, melyek mára mind tudománytörténeti jelentőségűek egyben. Bármerről közelítjük is meg ezeket az írásokat, általuk végül mindig a kutatói lét folyamatos határhelyzeteire láthatunk rá. A kötetet indító tanulmányok között első ránézésre talán kivételnek tűnhet a hagyományos falusi közösségek társadalmi és kulturális változásáról írt dolgozata. Azonban magában a kötetben összegyűjtött tanulmányok témafelvetései - akárcsak maga az életút is a társadalmi élet folyamatos temporalitására hívják fel a figyelmet. Gaál Károly az egykori hagyományos közösségek szociokulturális kereteinek teljes mélységi átalakulását dokumentálta és elemezte, munkásságát megkérdőjelezhetetlenül pótolhatatlanná téve. így ez a tömör, pusztán a lényegre törő keménységgel megfogalmazott írás kivételes hasznossággal nyújtja az átmenetet leíró kutatási eredmények esszenciáját. A hagyományos kultúra jellegzetességei közül a „Közösség, énekesek és dalok" című tanulmányban a közösségek hálózatának másik fontos tagolódását - a nemek és korcsoportok szerinti „közösségeket" - mutatja be: többek között rávilágít arra, miért, miként és mikortól lesz férfi a legényből, nő, asszony a leányból. Amint első tudományos publikációi között szerepelt már halászati témájú (A gutái „rekeszt" és a vizafogócége - lásd e kötetben is!), úgy első témái között találjuk a vallási néprajzot, jelesül a búcsújárást is. 1946-ban védte meg Budapesten „Az andocsi Mária gyermekei. Adatok az andocsi búcsújáróhely néprajzához" című doktori értekezését. E témakört folytatja a néhány éve közölt dolgozata, amely a Loretto-kultusz kelet-közép-európai vázlatát nyújtja. Halászati tanulmányainak reminiszcenciája, hogy a társadalom gazdaságilag, a gazdaság pedig társadalmilag meghatározott a történelem folyamán, s ezek arculatát a földrajzi adottságok árnyalják. A középkorban kialakult hagyományos árutermelő-halászat eszközei a 20. századig használatban voltak, mindaddig, amíg a halászat árutermelő jellege meg nem szűnt, illetőleg a megfelelő hatékonyságú és rejtekezésű technikákat az orvhalászok alkalmasint napjainkig használják. Emiatt keresi a választ a „regionális kultúrökológiai" meghatározottságra. Koránt sem teljes életmű tárul fel egy ilyen válogatáskötetben. Mégis azt reméljük, hogy e jeles életmű súlypontjaira rávilágít, s ezáltal elősegíti a magyar kultúra- és etnikum-kutatásba való tagolódását. Horváth Sándor - Illés Péter 7