Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. Bevezető A néprajzi kutatás régiókban gondolkodik. No, nem megye-ellenessége okán, hanem amiatt, mert a közösségek szűkebb-tágabb hálózatai lokális közösségenként térben ragadhatok meg. E kutatás táji csoportokat és néprajzi csoportokat különböztet meg. Előbbiek egy-egy, földrajzilag meghatározott tájon élőket jelentik, s bár a kulturális jelenségek többnyire nem maradnak egy földrajzi tájegység határain belül, a földrajzi meghatározók erősen befolyásolják - különösen az anyagi kultúra - jellegzetességeit. Ennél még markánsabban ragadható meg a néprajzi csoport, amelynél uralkodik a kulturális, társadalmi, történeti meghatározottság és az erre épülő elkülönülés a vele határos, érintkező területeken élőktől. A táji tagolódás révén kisebb-nagyobb régiókra osztható az ember-alakította táj, amely összefügg a közigazgatási, a vallási, a politikai, a nyelvi, a földrajzi meghatározókkal, és ezek egymásra hatásából jelöl ki - gyakran új - nem látható, virtuális határokat, amelyek egyszer kézzelfoghatóak, máskor alapos megfigyelés, kutatás nyomán fedhetők fel. Nemegyszer előfordul, hogy a tájegységek peremén a „határ" nagyon rugalmas, pontosan nem meghatározható, melyik településen is ér véget: ilyen esetben találhatjuk magunkat szemben azzal a jelenséggel, hogy - például - „mi még őrségiek vagyunk, de a szomszéd falubeliek már nem azok" - hangzik el két szomszédos helységben. De ezek a táji- és különösen néprajzi csoportok mindenkor szervesen összetartozó településeket, nagyobb léptékű közösségeket takarnak. Ennek bizonyítéka az is, hogy egyes csoportok magukat önmeghatározással, saját névvel különítik el a hozzájuk nem tartozóktól: ezzel kiemelik csoportjukat, közösségüket - és benne önmagukat - az emberek sokaságából. (Másokat meg a környezetük különböztet meg, gúnynévvel illet, mondhatni „megbélyegez", mint például a Kalocsai Sárköz pota néprajzi csoportja, amely feltűnően tarka hímzéskultúrájáról országosan ismert.) Gaál Károly néprajzi tanulmányaiban igazolta, hogy a különféle határokat gyakran nem tisztelik a néprajzi régiók. A közigazgatási és politikai határként működő államhatárt sem: Magyarország és Ausztria vasi-burgenlandi határát biztosan nem! Noha az Európai Unióban való 2004. május elsejei csatlakozásunk óta a teljes lakosság közel fele él valamelyik határ menti régióban, és az 1989-es magyarországi rendszerváltást követően mindenki számára újra lehetőség nyílt az „átjárásra", mégis megmaradt a kérdés: az ezredfordulót követően „mi" most mennyire ismerjük „őket", a határ túloldalán élőket? S vajon „ők" „minket"?!? Miközben az elmúlt évtizedben a határon átnyúló politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok építése terén számos értékes kezdeményezésnek lehettünk a tanúi, valami mintha sokszor mégis háttérbe szorult volna: az ezen a tájon élő ember és hagyo5