Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. dolgozunk szoros együttműködésben, és igénybe veszünk — ahol szük­séges - kifejezetten természettudományos szakterületeket is. Ezen túl üdvözöljük nyelvészek és nyelvszociológusok segítségét is. Az Ausztriá­ban nagytöbbségében, de sok regionális dialektusban beszélt német nyelv mellett közismereten létezik néhány nyelvi kisebbség is. Ügy ahogy ezek a különböző nyelvek az érintkezési területeiken egymást be­folyásolták a hosszú egymásmelletti és együttélésük során, ugyanúgy lé­teznek olyan nyelvi elemek, melyek pl. a különböző szakmákon keresz­tül bekerültek az általánosan használt nyelvbe és így regionális közkin­csé váltak. Ebben az összefüggésben még egyszer vissza szeretnék térni a nép-fogalom­ra. Még akkor is, ha ezzel nem mindenhol találunk megértésre, a nép fo­galma alatt az állam népét értjük, mely tagjainak együttműködésével alakít­ja ki és fejleszti tovább kultúráját. Csak egy pillantást kell vetnünk Auszt­ria földrajzára és történelmi fejlődésére, hogy észre vegyük, az osztrák kul­túrát több nagytérségi és számos regionális kultúra alakítja ki. Ez a körül­mény az alapvető oka annak, hogy miért nem várunk túl sokat a közössé­gi és regionális kutatásoktól. - Nép-fogalmunkkal sem tettük könnyűvé helyzetünket, de legalább hozzáigazítottuk a valósághoz. Ezen a viszonylag kicsi kontinensen, Európában az egyes népek kultúrája nem fejlődött egy­mástól elszigetelten - mindannyiunk számára közismert az „európai kultú­ra" fogalma — mégis az egyes országok részleteiben szemlélt különböző tör­ténelmi fejlődése bizonyára különböző súlypontozást implikál a hagyomá­nyos kultúra kutatása során. Ausztria esetében ezt tudományos kritikának kell alávetni, mely célja a kulturális jelenségek nemzetgenetikai jellemzők­ként való értelmezése. Megpróbáljuk tehát közösségkutatásainkkal, melyeket ez idáig minden esetben településmonografikusan végeztünk el, egy kiválasztott egység hagyományos kultúráját meghatározni. Ez azt jelenti, a helyi lakosságot mindig egészként kezeljük, még pedig az összes olyan gazdasági és társa­dalmi feltételek figyelembevételével, melyek között egy emberi közösség az életét kialakítja. Hipotézisünk alapja a kultúrafejlődés már Kroeber 9 és más szerzők által is hasonlóan megfogalmazott elmélete. Eszerint a kultú­ra az egyes jelenségek nem véletlenszerűen összejövő halmaza, hanem komplexen olyan kulturális jelenségekben nyilvánul meg, melyek egy­mással ok-okozati összefüggésben állnak. Ezek a kulturális jelenségek vagy — modellek — szervesen egymásra ható elemekből épülnek fel, mely­ben speciális hatóerő rejlik. Ha ez kimerül, megáll a fejlődés is; új impul­zusok indulnak el. - Barabás Jenő ugyanígy fogalmaz, csak valamivel konkrétabban. 10 Szerinte a hagyományos kultúrát az emberi közösség ter­mékeként foghatjuk fel, egy olyan termékeként, mely a történelmi társa­55

Next

/
Thumbnails
Contents