Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN A közösségtanulmányok helyzete és feladatai Ausztriában Az osztrák néprajzi közösségtanulmányok helyzetének, feladatainak és egyáltalán értelmének megvitatása nem nélkülözheti a visszatekintést, legalábbis a múlt század elejéig. Még akkor is így van, ha a bevezetendő vizsgálatoknak néprajzi problémafelvetés volt a célja, melyek azonban összességében alkalmasak arra, hogy rajtuk keresztül a monografikus kutatási módszerek bemutatásra kerüljenek, és bemutathassuk azokat az értékeket, melyek a néprajzi közösségmonográfiák elkészítését meghatározzák: mégpedig azt, hogy egy lehetőleg összefogó báziskutatási anyag álljon rendelkezésünkre. Ezt elsősorban mi magunk használjuk fel néprajzilag releváns kérdések megválaszolására, de más, egyéb jellegű felhasználásra is rendelkezésre áll, mégpedig területrendezések, és hasonló társadalmi célok számára. Egy fajta előre gondolkodás is jellemzi azt a törekvést, melynek egyik jeles képviselője János főherceg (1782-1859) volt, amikor Stájerországban átfogó közvélemény-kutatásba kezdett és korának egy sor kiváló tudósát bízta meg azzal, hogy az egész országot szisztematikusan felmérjék, de nemcsak a földben rejlő kincsek miatt, hanem általában a mezőgazdasági, gazdasági és társadalmi struktúrákra vonatkozóan is. Az életfeltételeket és a stájerországi életformákat vizsgáló nagy regionális tanulmány mögött az az elv állt, hogy a stájer lakosság gazdasági és társadalmi fejlődését - mégpedig a nemzetgazdaságban használatos kortárs elméletek szerint - megfelelő módon vizsgálhatóvá tegyék. Az eredményeknek hosszú távú kihatásai voltak: Stájerország még ma is Ausztria legfejlettebb tartományai közé tartozik. Inkább állampolitikai természetűek voltak azok az irányelvek, melyek I. Ferenc József politikai konzervativizmusával szemben szabadszellemű mozgalmakat indítottak el, és amelyek a tudomány legkiválóbb személyiségeit gyűjtötték össze és amelyek Rudolf trónörökös körül szerveződtek. Ebből a körből fejlődött ki Rudolf ösztönzésére és kezdeti együttműködésével az „Österreichisch-Ungarische Monarchie in Wort und Bild"

1 című huszonegy kötetes könyvsorozat. A Duna menti Monarchiában elkülönült, mezőgazdaságilag és nyelvileg oly különböző országokat bemutató monografikus sorozat 1886-1902 közötti években jelent meg, majd a trónörökös halála után az özvegye mint férje szellemi hagyatékát patronálta. Ezt az átfogó művet ma igazi kincsesbányának tekinthetjük. Minden kötetben a mezőgazdasági leírások, a történeti áttekintés és a népgazdasági valamint szellemi élet mellett az egyes országok néprajzi „zur Volkskunde" leírását is megtaláljuk. Ezeknél a néprajzi részeknél feltűnik, hogy azok számos napjainkban modernnek tekintett felfogástól nem mutatnak lényegi eltérést: a 50