Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. Húsz évvel később ismét ott járván, ugyanazt a fazekast már mindenki népművésznek nevezte és díszítési motívumaik a helyiek tudatában „ősiek" lettek: „nálunk ez mindig ilyen volt! A termelési viszonyok alakulása következtében lefolyt egy társadalmi változás és evvel párhuzamosan átalakult a kistáj lakosságának kultúrája is. 2. Farsangtemetés Góborfalván Az 1983-ban közreadott „stináci" (ma: Stinatz, A), horvát nyelvű faluból gyűjtött elbeszélésanyagomhoz fűzött megjegyzéseknél megemlítettem, hogy ebben a faluban hiányoznak, s már az egész XIX. század folyamán is hiányoztak azok a nyilvános szokások, melyekben a fő feladat a katonakorba jutott férfiakra esett. így pl. a farsangi szokások, beleértve a farsangi bált és a farsangtemetést is. Ennek oka egy, a XVIII. század végével dátumozható gazdasági változás volt. A falu - amelynek neve magyarul Pásztorháza, és ahol egyetlen településként a mai Dél- Burgenland területén külterjes állattartás volt az élet alapja -, a Batthyányiaktól engedélyt kapott a szabad állatkereskedésre. Ez azt jelentette akkor, hogy a munkaképes férfiak, majdnem kivétel nélkül egész évben úton voltak a Fekete-tenger és Nyugat-Európa között. Az egytől három holdig terjedő földecskéi a serdülősorban levő fiúk, a már alig munkaképes idős férfiak az asszonyok vezetésével dolgozták meg. Itt a családszervezet is anyajogú lett. Nemcsak a belső munkarendet szabták meg az asszonyok, hanem a falusi társadalom életét is. A falu szokásanyaga gazdag maradt, de ez csak a vallási és a családi élettel volt kapcsolatos. A fentiek megemlítését bevezetésként szükségesnek tartom, mert jó példa arra, hogy a gazdasági élet változása mennyiben hat ki a társadalomra és befolyásolja a szokásanyagot is. Mivel farsangi időben a férfiak nem voltak otthon, azaz a nősülő sorba került legények közössége hiányzott, hiányoztak a velük kapcsolatos szokások is. A mai felsőőri járás minden községében megtaláltam a farsangtemetés nyomát, részben összezsugorodott maradványait is. A legidősebb korosztály tagjaitól megtudtam, hogy ez a szokás a két világháború között szűnt meg, illetve szorult vissza. Ennek egyik oka az ebben az időben itt is igen hevessé váló vallási viszálykodás volt. E táj lakói a katolikus, az evangélikus és Felsőőrön (ma: Oberwart, A) - a kálvinista felekezetek tagjai. A farsang rendjéhez tartozott, hogy kedden a legények „nyársalni" mentek, azaz az asszonyoktól tojást, füstölt húst kéregettek. A kapott tojás árából fedezték a farsangi zenészek bérét, a nyársra húzott húst pedig a hamvazószerdái farsangtemetéskor megették. Ez így ment évszázadokig, de most a felekeze43