Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN sunkat támogatja. Eszerint a gutái „rekeszt" azonos az oklevelek captura usonum néven említett eszközével. Ez kisebb vizeinken egységes falból állt, a hajózásra használt vizeken pedig egy nyílást hagytak a gerendaverésen, amit halászatkor hálóval zártak el. 1 Herman О. 1887. 152-153., 35. ábra 2 A latin „piscina" okleveleinkben egykori értelmezés szerint halastavat jelent, halas szóval jelölték. Kiskunhalas is hasonló értelmezés emlékét őrzi. Dolgozatunkban halastavainkat ennek értelmében mi is halasnak nevezzük. 3 Az időközben elveszett 1657-es határlevelet említi az 1834-es gutái tanácsjegyzőkönyv. „János Gáspár Kir. Herceg adománylevele, melyszerént Piridi Péter, Gogh Ferenc, Fitos János és Rózsássi Miklós akkori Guttai Lakosoknak és Halászoknak megengedtetik, hogy halaikat országszerte szabadon árulhattyák' mégpedig fele fizetés mentése mellett". 4 A gutái községházán levő szakadozott privilégiumból: „Hungáriáé reges praetati Oppidi Gutta Incolas et Inhabitatores a tollutione Tricesimae, Tributi, Vectigalis alteriuvicus Dei gratia Rex Millesimo quingentesimo quinto". 5 Herman i. m. 153., 36. ábra. 6 Hg. Prímási levéltár. Protokoll B. Olahi. 7 Magyar tört.eml. XXV,214. 8 Bécs közös P. Ü. lev.tár. 9 Századok. 1870. 190. 10 Uo. 14375. 11 Takáts S. 1897. 425-445:433. 12 Apróbb halaikat a halászok szabadon árulhatták. A nemesebb, köteles halakból egy részt kötelesek voltak beszolgáltatni az uraságnak. A köteles hal elnevezés Takáts Sándor szerint nem a beszolgáltatási kötelezettségből származik. Takáts Sándor erre vonatkozóan a Szinnyei-íéle tájszótárra hivatkozva azt mondja, hogy az a köteles hal, amelyet addig tartanak kötélen a vízben, ameddig azt eladhatják. Takáts szerint tévedésben voltak szakembereink, akik azt állították, hogy köteles az a hal amelyből az uraságoknak járó köteles részt be kellett szolgáltatni. A Szinnyei- féle Tájszótárban az 1222. columna „Köteleshal" címszó alatt az áll, hogy a viza, só'reg és tok köteles halak és ezeket kötélen tartják mindaddig amíg eladhatják. Kétségtelen, hogy ez is egyik értelmezése a köteles hal fogalmának. Szinnyá ezen meghatározásánál Kresznerics Szótárát idézi, aki a tolnamegyei Paks községből gyűjtötte be ezt az adatot. Amíg Takáts Sándor a köteles hal fogalmát a Tájszótárra hivatkozva határozza meg, nem veszi észre, hogy maga is egyoldalúan ítél. Idézett művének 494. oldalán, amikor a váruradalom hasznáról ír, felsorolja azokat a bevételeket, amelyeket a várgróf mint évi, a várbirtokot megillető részt kapott. A nemesebb halakból 102 vizát, 61 tokot, 2 sőreget és 3 vágó tokot szállítottak be, „mint a várbirtokot megillető részt". Ugyanakkor feljegyezték a váruradalom kiadásait, amely szerint „A halászat a következő kiadásokkal járt: a halászok köteles bora a fogott vizák után 6 frt 15 fill..." A köteles hal kettős értelmezését itt Takáts is összekeveri. Kétségtelen, hogy kötélen tartott halról beszélhetünk, de kötélre kötött bor nincsen! Márpedig ebből az következik, hogy a köteles hal fogalma nem kizárólagosan a kötélen tartás tényét, de a beszolgáltatást is jelenti. 13 Jankó J. 1900. 166., 167., 104. ábra 14 Herman i.m. 151-152.; Szabó K. 1938. 25., 1. és 42. ábra; vö. Takáts i.m. 438-439. 15 Takáts i. m. 438. 16 Jankó i. m. 166-169. 17 Uo. 18 Uo. 441-442. 19 Az esztergomi érsekség területén a következő helyen voltak vizafogó-cégék: A Dunán Komáromnál, Vágón Gutánál, Kis-Dunán Aszódnál (a mai aszófűi tanyánál), a Zsitván Martosnál. Almás és Neszmély mellett nem volt cége. Itt hálóval és fenékhoroggal fogták a vizát. 284