Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. lelő szakképzés is párosult. A haltenyésztés fontosságának növekedésével nőtt az ő fizetése is. A különbség egy az 1619-es évből származó számadásból látszik: „Moar Matthesz halász ebben az évben 10 Forint fizetést kap. Ehhez jön még gabona, fele búza, fele kukorica, összesen nyolc mázsa; a ruházata, naponta két kenyér, fél pint bor"

28

, egy 1635. március 12-i keltezésű levélben pedig a következő áll: „1635 anno, marty 12. Számadás, melyet, a Fürstenfeldi Symon halászmester akaratából készítettem. Először is az évben 50 gulden jó német érmét kap. 12 köböl búzát, 2 stertin bort, 1 vödör sót, 1 köböl hajdinát, 1 köböl árpa, 1/4 bevett prém, 2 mérő arbeiszen-t. 15 font gyertyát, vagy kiengedett viaszgyertyát, meg kell építeni a Füscher házat, hogy ott lakhassak. Cserébe megígérem Nagyságodnak, hogy viza és halász hálóit újból megcsinálom és kijavítom azt, amit javítani kell. Kérem Nagyságodat, hogy a fonalat orsókra tekerhessem, mert csak így tehetek jót, s így a halakat itt is és ott is elláthatom."

2 A polgári halászt nem állandó jelleggel, hanem csupán a lehalászás idejére alkalmazták. Erre az időszakra az „udvar népéhez", az udvari személyzethez

30 tartozott. A halászmester, mint ahogy az idézetben szereplő Simon, nem az adott vidék szülötte volt. A polgári halász azonban valószínűleg az udvari alattvalókhoz tartozhatott. A hivatásos halászokon kívül, akik az uradalmi halgazdaságokban dolgoztak, voltak még „paraszt halászok"

31

, „halászó cigányok", „pisztrángos halászok", akiket esetenként csak „halászként" neveztek, vagy esetleg a következő feljegyzést olvashatjuk: „ a két oláh, aki pisztrángot hozott". A paraszthalász foglakozását tekintve jobbágy volt, aki böjt idején halászott az uraság számára. Tevékenységéért juttatást kapott, azonban nem éves fizetés formájában, hanem csupán az elvégzett tevékenységért.

32 A pisztránghalász minden bizonnyal egész évben dolgozhatott, a zsákmányát minden pénteken, valamint böjtkor leadta az uradalmi konyhának. Juttatását gabonában kapta, valamint minden szállításkor bor is járt neki.

33 A patak vigyázóját, valamint a molnárt soha sem nevezik halásznak. Az azonban természetes, hogy ők is rendszeresen halásztak. Megtudhatjuk ezt az 1643. évi urbáriumból, mely szerint Péter Müller molnár Szent György napján, valamint Christoph Hinker molnár Karácsonykor egy kosár halat volt köteles az uradalomnak leadni.

34 Miként a különböző vizekben különböző halfajták éltek, úgy változtak a halászeszközök is. Egy 600x600 kataszter nagyságú halásztavon természetesen más hálót alkalmaztak, mint mondjuk egy patakban, amely másfél méter széles és maximum egy méter mély volt. Nádasdy Tamás, Léka, Keresztúr stb. ura, több időt töltött harcmezőn, mint birtokain. Ennek a ténynek, valamint családja iránti szeretetének köszönhetjük az akkori Magyarország legszebb és legmélyrehatóbb leveleit, melyekben számtalan utalást találhatunk halászatról is. így például 1560. július 3-án fe263