Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. a sok hercehurca, mert a későbbi években fokozott mértékben, ám jobb szervezéssel folyt tovább a halkereskedés. (F. 70) Problémák adódtak a fizetéssel is. Ha B. Ádám nem küldte időben a pénzt, a halat másnak adták el. Sőt olyan adat is van, hogy „Tótországba" viszik tovább. Sokszor a szekerek sem érkeznek meg időben. Emlegetnek karika fa vizát és egyéb halat, ami nyilván hordóba lesózott hal volt, valamint vizaikrát, ami nem más, mint a kaviár. (E 71) Ebben az évben (1642) már Eszterházy Miklós is űzte a halkereskedést, és küldte embereit, tudakolják meg, hol és mennyiért lehet „lent" halat venni. Április 28-án írta neki Bátorkeszi Ferenc: „ Vizákat Nagyságos Uram most mindenütt bőven fognak; itt hat pénzen akarja. Maroson csak egy czöveken is karmosával vagyon kötve a Dunában; éppen kilencet kötöttek volt meg, azon kívül kettőt vágtak ki a székben'^

1 (F. 72) A körmendi tiszttartó, Gerdakovits Mátyás, figyelmezteti B. Ádámot arra, hogy a szállítási útvonal megváltozott. Ez a levél 1644. február 4-én kelt: „Nagodnak azon dologh felöl kellyetek irnom. Hogy az halasz emberek kik Uizaual kereskednek, nem iunnek mostan erre, hanem az Uiuari Taromanion általfogiak Uinni. "Ez a híradás azt jelentette, hogy a halszállítás útvonala megváltozott. Eddig Mohács-Pécs-Szigetvár-Babócsa-Komárváros felé vezetett az út, és Komár (Komárváros, Kiskomárom névvel is emlegetik) volt a „határállomás", azaz itt érték el a szállítmányok a magyar határt és a Batthyány-uradalmak határát. 1644-től ez megváltozott. Mohács-Tolna-Paks-Bölcske-Dunaföldvár-Csikvár (Szabadbattyány)-Veszprém-Vázsony-Türje—Győrvár-Vasvár-Körmend. Hogy ez a változás háborús eseményekkel fiigg össze, avagy azzal, hogy az északi út mentén sok hordó halat tudtak eladni, nem tudjuk megválaszolni. Csáky László és a tótországi kereskedők változatlanul a déli út mentén bonyolították le a szállítást (13. kép). Ez év február 6-án írta Gerdakovits urának, hogy Hollósra 18 karika halat hoztak a böjt közeledtével, Nemsen István, aki B. Ádám egyik bizalmi embere a Tolna környéki halászóhelyeken végezte a halvásárlást, február 9-én jelenti a szállítmány elindítását. Ott tartózkodik Sándor prédikátor is. (E 73) Az 1644. év fordulópontot jelentett a Batthyányiak halkereskedelmében. Eddig nagyrész átvonuló halkereskedőktől vették meg a szállítmányokat, kísérleteztek a győri, révkomáromi bevásárlásokkal, saját embereiket is elküldték a tolnai Duna-szakaszra, akik ott helyben vették meg a halat. Már 1643-ban találkozunk Latos János nevével, aki a saját nyereségére eladásra kínált vizát. 1648-tól kezdve Latos vállalkozó lett, közösen, két másik bölcskei halkereskedővel nagy mennyiségben szállították a halat úgy, hogy Batthyány Ádám ezt tőlük átvette, illetve ő szállította tovább Grácba, és gondoskodott az eladásról. A nyereség egy harmada B. Ádámot illette. 197