Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN Minden dunai varsafajtát lassú vízfolyásba állítanak, a holtágakban előfordul, hogy a varsa irányába növő gazt, sást kivágják, „utat vágnak". Ezt a terelést Raab a szárnyasvarsa falaival hasonlítja össze.

161 Súlyos hallopás Az osztrák büntetőtörvénykönyv 1974-ben hozott törvénye a tiltott halászati módoktól függetlenül külön pontban említi meg a „súlyos hallopást" ( Schwere Fischwilderei). A büntetőtörvénykönyv 138. §-a kimondja, hogy ilyen bűntettnél háromévi börtönbüntetés mérhető ki. A halászati tilalom idején, vagy pedig vassal (szigonnyal), méreggel és Hokkellal, elektromos eszközzel, robbanóanyaggal való halfogásnál tettenérteket büntették így, de azokat is elítélték, akik ilyen bűnözésnél jelen voltak. A tartományi törvények 138. §-a Z. 2. pontja szerint minden olyan anyag, amely hirtelen kiváltó robbanást okoz, és ekkor alakját megváltoztatja, így: a puskapor, a dinamit, a benzin és a mész, bűntettet követ el. Ugyanezen törvény 137. §-a kimondja, hogy aki halat megsebez, megöl, ilyent másoknak továbbad, hat hónapi börtönnel, avagy ismételt bűntett miatt 360 „Tagessatz"-cal büntethető meg (az egy napra megszabott összeg háromszázhatvanszorosa). A fentiek azt bizonyítják, hogy a hallopás legmegvetettebb formái máig is gyakorlatban vannak. A 16. századig visszamenően a halászati törvényeknek meg nem felelő halfogási módokat állandóan tiltották, és súlyosan büntették. Mielőtt ezekre kitérnénk, megemlítjük azokat az újabb kori orvhalászati módszereket, amelyek a századforduló után lettek általánosak, és elsősorban nem a paraszti lakosság, hanem a városbelieknél vált általánossá. Régebbi módszer volt, amikor egy üvegbe meszet vagy karbidot tettek, vizet öntöttek rá, és gyorsan lezárva a halas vízbe dobták. Ez szétrobbantotta az üveget és megbénította, legtöbbször megölte a robbanás körzetében levő halakat, amelyeket szákkal vagy kézzel hoztak ki a vízből. E robbanószer helyét az első, de még gyakrabban a második világháború után a dinamit foglalta el. Mindkét világháború idején, nemzetiségtől függetlenül a kézigránát volt a legcélravezetőbb halfogási módszer. Annak ellenére, hogy a robbanóanyag használata az utóbbi évszázadban lett általános, az 1890. halászati törvény 57. §-a tiltotta a dinamittal történő halfogást. Ez azért lett ebben az időszakban gyakori, mert a vasútvonalak kiépítésénél a dinamit elérhetővé vált, és a munkások körében igen kedvelt volt.

162 Ugyancsak a városi munkások gyakori módszeréhez tartozik a hurokkal való halfogás. Ausztria mindenegyes vidékén más névvel ismert. A Morva folyó mellékén gyakori a „Smetschko" megnevezés, de ismert a „ Schlinge"' = hurok

163 is. Városi munkáskörökben általános azonban a „Maxeh", 166