Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. hivatásos halászai vallották kárát. Az emiatt kialakult veszekedést, egy mindkét fél számára előnyös kiegyezéssel oldották meg. Az Erla folyócskára is jöttek íváskor, de itt a vérengzés helyett a legtöbbet ígérő kapta meg a „halirtás" jogát. A szigony bár tiltott volt, mégis helyet talált sok vízmenti település címerébe, sőt nemesi címerekben is ékeskedett. A szigony ügyes használata a „halászsportban" is helyet kapott. A Starnberg-Seen évente egyszer rendezték meg a „Panzenstechen '- t. Ez a céhes halászat ünnepi eseménye volt. A halászsegédeknek bizonyítaniuk kellett, hogyan birkóznak meg a bödönhajóval, milyen sebességgel jutnak tovább. Ez nagy halászünnepség keretében zajlott le. A „Panze" egy üres hordó volt, amit kötéllel kötöttek a bödönhajó után és az a víz tetején ide-oda ugrált. A hordó előtt elhaladó csónakból, benne állva, úgy kellett ezt a „Panze"-t eltalálni, hogy azt keresztül szúrták. Ezzel azonos volt a Dunán, és a Salzachon szokásos „Gansl-reißen"(libaszúrás). Itt a hordó helyett libát kötöttek a kötélre és a halászlegényeknek azt kellett eltalálniuk.

51 Mint láttuk, céhbeli halász kivételes esetben használhatott szigonyt, de ha hivatásszerűen csinálta, kizárták a céhből. Ez a halászerkölcs ellen volt. A korábbi évszázadok írásbeli emlékei igen keveset írnak a szigonyok formáiról. Mint már említettem, tudjuk, hogy a Huchen-re különleges szigonyt használtak és a Traun vizében négyágú, szakás szigonnyal fogták ki a csukát. Amennyiben a szigonyok vándorlásáról szóló adatok megállják helyüket, akkor a szigonyok máig sem változtak. Saját kutatásomból tudtam meggyőződni arról, hogy egy tájra jellemző szigonyformát csak akkor találunk, ha egy formát annak nevezzük ki. A Traun folyó vízgyűjtő területén hat szigonyformát találtam. Még többet fedezett fel Gernot Kinz, aki a Traunfall és a Traun Dunába ömlési szakaszáról 19 szigonyt írt le.

52 Jómagam részben terepen, részben múzeumi gyűjteményekből több mint 150 darabot rajzoltam le, mértem fel, és nagyrészt sikerült megállapítanom, milyen halfajtára, milyen víz és mederviszonyoknál használták ezeket. így jutottam arra a meggyőződésre, hogy formák és ágak, szakák eredet szerinti tipizálása ugyan szórakoztató, de nem célravezető feladat. Az utolsó négy évtized folyamán találtam olyan harpúna-, azaz vetőnyílszerű szigonyt - zsebkés pengéjéből -, amelyet egy botra erősítettek, valamint kihegyezett, dárdaszerű szúrót is. Kétágú szigonyt talált A. Hofer a Morva folyó mellékén, ahol azonban néhány kilométer távolságra már négyágú szigonyok voltak használatban. Karinthiában az unterachi halász még ma is használ kétágú, négyágú és ötágú szigonyt.

53 A 19. századi, a 20. században közreadott törvényszabás keményen tiltja a szigony használatát, a halőrök ma is ezt ellenőrzik leggyakrabban, de használata nem szűnt meg. A bűntettek száma csökkent. Ez arra vezethető vis147