Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. hivatásos halászai vallották kárát. Az emiatt kialakult veszekedést, egy mindkét fél számára előnyös kiegyezéssel oldották meg. Az Erla folyócská­ra is jöttek íváskor, de itt a vérengzés helyett a legtöbbet ígérő kapta meg a „halirtás" jogát. A szigony bár tiltott volt, mégis helyet talált sok vízmenti település címeré­be, sőt nemesi címerekben is ékeskedett. A szigony ügyes használata a „ha­lászsportban" is helyet kapott. A Starnberg-Seen évente egyszer rendezték meg a „Panzenstechen '- t. Ez a céhes halászat ünnepi eseménye volt. A ha­lászsegédeknek bizonyítaniuk kellett, hogyan birkóznak meg a bödönhajó­val, milyen sebességgel jutnak tovább. Ez nagy halászünnepség keretében zajlott le. A „Panze" egy üres hordó volt, amit kötéllel kötöttek a bödönha­jó után és az a víz tetején ide-oda ugrált. A hordó előtt elhaladó csónakból, benne állva, úgy kellett ezt a „Panze"-t eltalálni, hogy azt keresztül szúrták. Ezzel azonos volt a Dunán, és a Salzachon szokásos „Gansl-reißen"(libaszú­rás). Itt a hordó helyett libát kötöttek a kötélre és a halászlegényeknek azt kellett eltalálniuk. 51 Mint láttuk, céhbeli halász kivételes esetben használhatott szigonyt, de ha hivatásszerűen csinálta, kizárták a céhből. Ez a halászerkölcs ellen volt. A ko­rábbi évszázadok írásbeli emlékei igen keveset írnak a szigonyok formáiról. Mint már említettem, tudjuk, hogy a Huchen-re különleges szigonyt hasz­náltak és a Traun vizében négyágú, szakás szigonnyal fogták ki a csukát. Amennyiben a szigonyok vándorlásáról szóló adatok megállják helyüket, ak­kor a szigonyok máig sem változtak. Saját kutatásomból tudtam meggyő­ződni arról, hogy egy tájra jellemző szigonyformát csak akkor találunk, ha egy formát annak nevezzük ki. A Traun folyó vízgyűjtő területén hat szi­gonyformát találtam. Még többet fedezett fel Gernot Kinz, aki a Traunfall és a Traun Dunába ömlési szakaszáról 19 szigonyt írt le. 52 Jómagam részben terepen, részben múzeumi gyűjteményekből több mint 150 darabot rajzol­tam le, mértem fel, és nagyrészt sikerült megállapítanom, milyen halfajtára, milyen víz és mederviszonyoknál használták ezeket. így jutottam arra a meggyőződésre, hogy formák és ágak, szakák eredet szerinti tipizálása ugyan szórakoztató, de nem célravezető feladat. Az utolsó négy évtized folyamán találtam olyan harpúna-, azaz vetőnyílsz­erű szigonyt - zsebkés pengéjéből -, amelyet egy botra erősítettek, vala­mint kihegyezett, dárdaszerű szúrót is. Kétágú szigonyt talált A. Hofer a Morva folyó mellékén, ahol azonban néhány kilométer távolságra már négyágú szigonyok voltak használatban. Karinthiában az unterachi halász még ma is használ kétágú, négyágú és ötágú szigonyt. 53 A 19. századi, a 20. században közreadott törvényszabás keményen tiltja a szigony használatát, a halőrök ma is ezt ellenőrzik leggyakrabban, de hasz­nálata nem szűnt meg. A bűntettek száma csökkent. Ez arra vezethető vis­147

Next

/
Thumbnails
Contents