Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN a módszer régi, nem lehetetlen, hogy a kőkorszak embere is élt vele. Az Alpokban és a Kárpátokban mindenütt megtaláltam. A dugászás lényegében nem más, mint a patak vizének mesterséges mederbe való átvezetése úgy, hogy a víz lefolyását egy időre megakadályozzák. Az eredeti mederben szárazra került halat kézzel vagy szákkal fogták össze, és aztán a vizet ismét eredeti medrébe engedték vissza. Ez a módszer nem csak a nagyobb halak kifogására volt jó, hanem az ivadék pusztulását is jelentette. Az allodiális gazdálkodás fejlődésével párhuzamosan a törvények a dugászást a jobbágy lakosság számára keményen tiltották, de más - gazdaságilag fontos üzemeknek - engedélyezték. Az 1418-ban hozott halászati rendelkezések az „Abkeher der Rumen", a kis folyóvizek levezetését még nem tiltotta meg, csak korlátozta úgy, hogy az ivadék védelme miatt az szeptember 8-a előtt tilos volt.

26 Ezt a tilalmat a felső-ausztriai halas vízben gazdag allodiális gazdálkodás javára 1499-ben, a fenti rendeletre hivatkozva, az egész esztendőre kiterjesztették,

27 majd még ebben az évben megszigorították, egyben előírták, hogy az eddig szabadon használt varsák számát csökkentsék, és azokat nem szabad szájukkal a vízzel szemben lerakni.

28 II. Ferdinánd császár 1545-ben új rendeletet bocsátott ki, amely elsősorban az Alpok északi, halban gazdag vizeit érintette. Az ötödik pont előírta, hogy „a Traun folyó teljes szakaszán a vízelvezetés nem megtűrt, sem nem engedélyezett. Kizárólag csak az árterület holtágaira szabad a vizet rávezetni, hogy az ivadék ne pusztuljon el." Kivételt képezett a patakmalmoknak adott engedély, amely előírta, hogy az evésre alkalmas halakat szabad fogni, de a kisebbeket és az ivadékot kímélni kell. Aki ilyen vízelvezetést szándékozik csinálni, a „Fischmeister -rel közölje ezt, az megszemléli, de akkor sem tarthat a víz levezetés három napnál tovább. Engedély nélkül tilos. Az 1585-ben hozott rendelkezés 9. pontjában olvassuk, hogy a molnárok és a hámorbeliek igencsak halásznak. A vízfolyások levezetése tilos. A szabad vizeken a kender és a len áztatása tilos, csak a gödrökben szabad, az ebben lévő halak nagyságát a halászmester vagy az ő emberei ellenőrizzék.

29 A víz levezetését, a holtágak és a malomárok lehalászását nem sikerült megszüntetni, és ilyesmi többször peres útra került. 1494-ben a császári halászmester panaszt emelt a kremsmünsteri apátnál, hogy egy halász egy tilalom alatt levő malomvizet levezetett, és azt teljesen lehalászta. A tettes arra hivatkozott, hogy nem csak az apja, hanem minden elődje ezt a vizet levezette, és lehalászta, azaz szokásjogra hivatkozott.

30 1609-ben az altennai patakról úgy határoztak: „Egyedül az uraság vezetheti le a patakot egy másik mederbe."

31 A dugászás egyes tájakon úgy elhatalmasodott, hogy ezért a legkeményebb büntetést helyezték kilátásba. Az Alsó-Ausztria keleti peremén levő Traismauerben 142