Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN A kolonizáció, kolostor-, városalapítás, rendszeres gazdálkodás bevezetése, új lakosság betelepítése, azaz létszámnövelés, az áruforgalom szervezetének kialakítása általánosan hatott, minden termelő és társadalmi réteget elért, mindet átalakította, és egyes termelő ágaknál, így pl. valószínűleg a halászatban, nem az eszköz-együttest, hanem annak használatát változtatta meg. Az egyházi szervezetbe való bevezetéssel együttjárt az állandó települési hely, az egy bizonyos templomhoz való tartozás, a birtokviszonyok szabályozása, társadalmi rend átalakulása, új termelési viszonyok elterjesztése. Mindez magával hozta az igények növekedését. A „zárt világ" nyíltabbá vált. Ez a folyamat a salzkammerguti tájakon a hatodik század után indult meg, és további kolonizációs aktivitások során tartott mintegy a tizenharmadik századig. Ha a mellékelt vázlatos térképet megnézzük, meglátjuk, hogy a 6-9. századig terjedő salzkammerguti kolostoralapítást, e vidéktől keletre és északra újabb apátságok alapítása követte.

2 Ez a kolostortáj a mai Ausztria nyugati felét érintette, és okozott ott társadalmi és gazdasági átalakulást, amely ugyanekkor a termelőkultúrában is gyökeres változást hívott létre. Ez a hullám csak a 10. században érte el teljességében Kelet-Ausztriát, és hatott olyan további területeken, ahol a krisztianizálás végbement, és az evvel járó ellenállások után a társashelyzet tisztázódott. Ahol ezt a folyamatot belső viszálykodás avagy háborús események lefékezték, esetleg hatástalanná tették, ott lényegesen hosszabb évszázadokig tudunk archaikus közösségi (társadalmi és kulturális) formákat találni, ami azonban már ekkor sem a tradíció tudatos folytatását, hanem Közép-Európán belül egy bizonyos formájú, a mindennapok túlélésére beállított kényszerhelyzetet jelentett. A salzkammerguti kolostoralapítások centrumából, mint már említettük, hasonló folyamat indult meg a szomszédos területeken is. A mintegy háromszáz évvel későbbi átalakulási folyamat ugyanúgy zajlott le, mint ahogy ezt már az eddigiekben is láthattuk. Az első alapítások központja a mélyvizű (150-180 mélységű), halban gazdag táj volt. A halgazdaság miatt ezek adományozása volt a benedekrend számára értékesebb. A kisvizeket, patakokat kezdetben nem tették tilossá. Ezeken tovább megmaradt a korábbi alkalmi halászat, illetve a kishalászok ezeken a vizeken alkalmas kisebb eszközökkel dolgoztak. Amikor a halra való igény növekedett, ezeket a vizeket is tilalmassá tették, de a jobbágyi kishalászoknak beszolgáltatás ellenébe úgy engedték át, hogy lényegében csak a jogi helyzet változott meg, mert a korábban alkalmazott eszközök nem változtak. Más volt azonban a helyzet a nagyobb folyók mellett. A Salzach, Inn, Mura, Traun, Enns, stb. folyók mellett került sor a második kolonizációs akcióra, amelyben már nemcsak a bencések, hanem ciszterciták, ágostonrendiek, karthauziak is részt vettek. Mindegyik rend számára érvényes volt a melegvérű állathús evési tilalma, mindegyiknek nagy mennyi134