Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)
III. rész Burgenland és 1956 - Prickler, Leonhard: A magyar menekültek számára nyújtott állami és magán segélyakciók Ausztriában
BURGENLAND ÉS 1956 LEONHARD PRICKLER A MAGYAR MENEKÜLTEK SZÁMÁRA NYÚJTOTT ÁLLAMI ÉS MAGÁN SEGÉLYAKCIÓK AUSZTRIÁBAN Ó nálló államiságának visszanyerése után 11 évvel és a megszálló hatalmak kivonulásának eredményeként megszerzett teljes szuverenitásának első esztendeje után a fiatal Osztrák Köztársaság számára a magyar népfelkelés* (* a fordító megjegyzése a fogalomhasználathoz: Id. a szöveg végén) igazi bizonyítási lehetőség volt, amely a dicsőségteljes visszatekintésben e köztársaság létrejöttének egyik fontos alapkövéül szolgált. Az ország semlegességét, melynek valódi értéke kritikus helyzetben még nem derülhetett ki, az összes politikai és hadi kérdés mellett mindenekelőtt egy beláthatatlan nagyságú menekültdráma tette próbára. Megelőző és segély intézkedések a felkelés kezdetén A magyar népfelkelés első időszakában a Magyarországról kivándorlók száma viszonylag szűk keretek között mozgott és nem követelt az osztrák hivataloktól túlságosan nagy szállítmányozási feladatot. 1956. november 3-ig mindössze 1335 magyar állampolgár került Ausztriába. Legtöbbjük a Magyar Dolgozók Pártja valamely funkcionárusa vagy a magyar Államvédelmi Osztály (ÁVÓ) tagja volt, aminek az volt a célja, hogy a harcok kimenetelét Ausztriában kivárva megmeneküljenek a szabadságharcosok esetleges lincselésétől. E csoport legtöbb tagja később visszatért Magyarországra. 1 Az osztrák belügyminisztérium kidolgozott egy készültségi tervet, mely 6000 menekült felvételét és azoknak az összes tartományra kiterjedő elosztását irányozta elő; Miklóshalma (Nickelsdorf), Mosontarcsa (Andau), Mosontétény (Tadten), Válla (Wallern), Fertőmeggyes (Mörbisch), Cinfalva (Siegendorf), Kelénpatak (Klingenbach), Fraknónádasd (Rohrbach), Felsőpulya (Oberpullendorf), Rohonc (Rechnitz), Németújvár (Güssing) és Gyanafalva (Jennersdorf) településekre a különböző segélyszervezetek - mint pl. a Vörös Kereszt, a Szamaritánusszövetség, a Máltai Lovagrend, a Népsegély, a Caritas - előrelátóan ellátmánylerakatokat vittek, míg Kismartonban (Eisenstadt) a Burgenlandi Tartományi Gyűlés a Vörös Hadseregtől 1955-ben igen lepusztult állapotban visszakapott, Ignatz Till utcai hivatalnoklakásokat hozatta viszonylag lakható állapotba s használta gyűjtőtáborként, ahonnan aztán a menekülteket egész Ausztria területére szétosztották. 2 Ebben az időszakban az osztrák hivatalok és magánszervezetek, mindenek előtt a Vöröskereszt, a gyakorlatilag háborús állapotok uralta szomszédos országba irányuló pénz- és tárgyi adományok begyűjtésére, valamint segélyszállítmányok megszervezésére koncentrált. Az osztrák szövetségi kormány egy bankszámlát nyitott az egész világból bejövő pénzadományok összegyűjtésére, amelyre első adományozóként 20 millió schillinget fizetett be; segélyszámlát nyitott még az Osztrák Szakszervezetek Szövetsége, a Caritas és más szerevezetek. Hangosbemondón és hirdetményeken, plakátokon keresztül kérték a lakosságot pénz- és anyagi adományokra, amely - legalábbis a szövetségi tartomány keleti részén - ma alig elképzelhető mértékű szolidaritásról tanúskodott a magyar nép irányában. A lelkesedés az események helyi közelségével, az Ausztriában épp egy éve megszűnt megszállási övezet tényével magyarázható és azzal a sejtéssel, ha a világtörténelem másképp alakult volna, KeletAusztria is kénytelen lett volna elszenvedni Magyarország sorsát. Egy hivatalos jelentés szerint: „Úgy tűnik, az osztrákok elfelejtették, mi is az elégedetlenség, avagy az ausztro-demokratikus szkepticizmus e pszichohigiénikus ősi formája" 3 . 89
