Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

II. rész Nemzetközi politika - Bayer, Pia: A magyar krízis nemzetközi összefüggésben

A NEMZETKÖZI POLITIKA dig a nemzetközi Szuezi-csatorna Társaság kezében volt. Június 23-án Gamal-ban Abd elNasszert választották első elnöknek, aki első döntésével alig négy héttel megválasztása után 1956. július 26-án - államosította a csatornát. Döntését Egyiptom és a nyugati hatalmak összetűzése előzte meg, melynek középpontjában az asszuáni duzzasztógát állt. Egyiptom ugyanis évek óta tanácskozott arról, hogy Asszuán mellett nagy gátat épít a Níluson, hogy függetlenné tegye mezőgazdaságát a folyó torkolatánál előforduló árvizektől. Az USA, Nagy-Britannia és a Világbank finanszírozta volna a terveket, melyek már folyamatban voltak, amikor egy a keleti blokkból érkező Egyiptomnak szánt fegyverrakomány felszította a kedélyeket. 1956. július 20án Dulles külügyminiszter fogadta az egyiptomi nagykövetet, s közölte vele, hogy az USA visszavonja ajánlatát. Nasszer korábban megpróbált a Nyugatra egy szovjet finanszírozási ajánlattal nyomást gyakorolni, ám ott ennek nem igazán adtak hitelt. Nasszer presztízsén ezzel az elutasítással csorba esett, s erre a Csatorna államosításával reagált. A Csatorna bevételeiből kívánta az asszuáni gát építését finanszírozni.

12 Franciaország és Nagy-Britannia a Szuezi-csatorna urainak tekintve magukat, azonnal krízisstábokat hozott létre - főleg azért, mert Nasszer szálka volt a szemükben, hiszen gyakran támogatott kolonizációellenes törekvéseket, pl. Algériában. Pineau francia külügyminiszter Párizsban azt nyilatkozta, hogy Nasszer ezen lépése ahhoz hasonlítható, mint amikor Hitler 1936-ban megszállta a Rajna vidékét - s ezt a hibát most el kell kerülni. London azt nyilatkozta, hogy a Szuezicsatornát azonnal nemzetközi ellenőrzés alá kell vonni. Az USA ellenezte ugyan Nasszer viselkedését, de ugyanúgy nem támogatott katonai és gazdasági szankciókat, és nem is kívánt belefolyni az izraeli kérdésbe. A nemzetközi színtéren ugyan lázasan keresték a megoldást, de Eden brit miniszterelnök 1956. július 26-án utasította stábját, hogy dolgozzanak ki intervenciós tervet. Egyetértettek abban, hogy egy ilyen kaliberű akció csak a franciákkal vállvetve hajtható végre. Miután a tervet számtalanszor átdolgozták, Franciaország bedobta a játékba az „Izrael feliratú kártyalapot". Miután Izrael benyomult Egyiptomba, jó indok és ürügy volt ez arra, hogy a beavatkozással csupán egy kirobbanni készülő háborút próbálnak megakadályozni. 1956 október 24-én David Ben Gurion, Patrick Dean és Christian Pineau titkos megállapodást írt alá, mely a következő pontokat tartalmazta: * Az izraeli hadsereg október 29-én „váratlanul" offenzívát indít a Sinai-völgyben állomásozó egyiptomi csapatok ellen. * A brit és a francia kormány október 30-án mindkét kormány felé ultimátumot küld, követelve a háború azonnali beszüntetését. * Amennyiben az egyiptomi kormány elutasítja ezt (s ebből indultak ki), úgy a brit és francia erők katonailag avatkoznak be Egyiptomban.

13 A Muskétás fedőnevű katonai támadási akció a következő képpen zajlott. Október 29-én izraeli csapatok kézlegyintésszerű támadást intéztek a Sinai-völgyben található egyiptomi állások ellen. A franciák által rendelkezésre bocsátott Mystère vadászrepülők és a négykerék-meghajtású teherautók egyértelműen megerősítették az izraeli hadsereget. Október 30-án Franciaország és Anglia ultimátumot intéztek Egyiptomhoz és Izraelhez, tizenkét órát adva a harci cselekmények beszüntetésére. Mint ahogy várható volt, Nasszer visszautasította az ultimátumot, mely megadta a franciáknak és angoloknak a lehetőséget, hogy katonailag avatkozzanak be a Szuezi-csatornánál.

14 1956. november 5-én Franciaország és Anglia aktívan beavatkozott az izraeli-egyiptomi konfliktusba, s ejtőernyős egységeket dobtak le Port Said és Port Fuad közelében. A nagy nemzetközi nyomás hatására november 7-én - az izraeli csapatok vitathatatlan győzelme ellenére - a franciák és az angolok beszüntették a harci cselekményeket. Intervenciós egységeiket az ENSZ-csapatok váltották le. Az utolsó brit-francia egységek 1956. december 22-én hagyták el Egyiptomot.

15 Katonai szempontból a Muskétás hadművelet minden kétséget kizáróan sikeres volt - politikailag azonban vereség. Végeredményben katasztrofális volt a vállalkozás mérlege. Az egyiptomi államfő hatalmát a katonai beavatkozás - a várt81