Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

I. rész A nyugat-magyarországi térség - Révész József: Határőrizet és menekültügy 1956–1989

RÉVÉSZ JÓZSEF HATÁRŐRIZET ÉS MENEKÜLTÜGY 1956-1989 A

li. világháborút követően a győztes hatalmak a hadseregeik által elfoglalt területeken saját államberendezkedéseiket hozhatták létre. Az így kialakult új Európában a hidegháború felé sodródó nagyhatalmak érdekszféráinak találkozásánál egy új típusú határvonal alakult ki. Winston Churchill fultoni beszédében jelent meg először a „vasfüggöny" elnevezés, és jóslata - melyben a Lübeck-Trieszt-Korfu vonalat jelölte meg Európa választóvonalaként - beigazolódott. Sztálin nagyhatalmi törekvéseként 1945-1948 között létrejött az ún. szocialista tábor és a kialakuló vasfüggöny szerepe volt, hogy ezeket az országokat hermetikusan elzárja az európai demokráciáktól. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi minisztere 1945. február 23-án megjelent parancsa rendelkezett a Honvéd Határőrség felállításáról. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyével május-júniusban befejeződött a határportyázó századok felállítása. A Honvéd Kerületparancsnokságok alárendeltségébe tartozó 27 századot 150 őrsre osztották és feladatuk egy-egy vármegye, de legfeljebb 50 km hosszú határszakasz őrzése volt. Vas megyében Szombathelyen, Kőszegen, illetve Csepregen voltak ilyen alakulatok, közülük a szombathelyiek egészen Kőszegtől Pinkamindszentig őrizték a határt. A határportyázó századok felállításával párhuzamosan felállították a határrendőrséget, amelynek feladata a határátkelőhelyeken történő forgalom ellenőrzése volt. Ezek a lépések elsősorban a csempészet, a feketézés felszámolására és a nem kívánatos elemek beszivárgásának megakadályozására irányultak. A határportyázó századok a hiányos fegyverzet, rossz ellátás és körülmények ellenére sikeresen vették fel a harcot a csempészettel, bár teljesen nem tudták azt visszaszorítani. A határvadász és határőrszervezeteket 1947-ben a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe tartozó Határőr Parancsnokság irányította. 1950. január 1-jétől a határőrség az Államvédelmi Hatóság alárendeltségébe került, a határvadász-zászlóaljakat kerületparancsnoksággá szervezték át, alárendeltségükben 3-4 zászlóaljjal. Az őrsök számát mind a nyugati, mind a déli határszakaszon megnövelték, létrehozták a határsávot, ahonnan kitelepítették a „megbízhatatlan elemeket". 1948 nyarán a magyar vezetés szovjet mintára és kezdeményezésre határozta el egy műszaki zár kiépítését, melyet a műszaki hadosztály 1. és 2. utászzászlóaljai kezdtek meg. A magasfigyelőket készítették és állították fel először a határőrség tervei szerint, majd 1949 kora tavaszán megkezdték a drótakadályok kiépítését is. Az osztrák határszakaszon egy 356 km hosszú, egy- és kétsoros drótakadályt építettek, majd a 101. aknakutató zászlóalj aknamezőket telepített. Az 1950 végére elkészült műszaki zár építését a határőrök mindvégig fegyveresen biztosították. 46