Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

III. rész Burgenland és 1956 - Steiger, Andreas: „Hála Istennek, hogy itt vagytok”. Államszerződés, semlegesség és a hadsereg bevezetése 1956-ban

BURGENLAND ÉS 1956 ANDREAS STEIGER HÁLA ISTENNEK, HOGY ITT VAGYTOK!" ÁLLAMSZERZŐDÉS, SEMLEGESSÉG ÉS A HADSEREG BEVETÉSE 1956-BAN A

z 1956-os esztendőben Burgenladban egy napsütéses késő őszi napon kezdődött el a szüret: Úgy nézett ki, jó évjárat lesz. Burgenlandnak is jó kilátásai voltak erre az évre. Hisz az utolsó hadifoglyok is hazaérkeztek már, és a burgenlandi lakosság körében a tíz éves szovjet megszállás után érezhető volt, hogy azok hamarosan elhagyják az országot. Politikai oldalról 1956. október 26át a „lobogó napjá"-nak - a kormány semlegességi törvényről hozott határozata napjának- kívánták nyilvánítani. Ausztria egy éve újra független volt! Az emberek örömmel emlékeztek Leopold Figl külügyminiszter 1955. május 15-i fellépésére, amikor a Belvedere kastélyban az államszerződés aláírása után a 2. Köztársaság új fejezetét a következő szavakkal nyitotta meg: „Ausztria szabad". Természetesen ezek az októberi napok a búcsút is jelentették. 11 évig nem volt általános hadkötelezettség és most ismét fiatal férfiak - az úgynevezett „fehér korosztály" - vonultak be a hadseregbe, hogy ott nyolc hónapos katonai szolgálatot teljesítsenek. A megszálló csapatok és a német Wehrmacht egykori kaszárnyáit beköltözhető állapotba hozták, hogy ezzel biztosítsák a kb. 14 000 1937-es születésű regruta 1956. október 15-i bevonulását. 1956. június 22-én a kormány határozatot fogadott el az „56-os hadtest"-ről. Ez három csoportfőnökségből állt, melyek alá kilenc dandár tartozott. Az 1-es dandár parancsnoksága a kismartoni (Eisenstadt) iskolakaszárnyában állomásozott, és az I. csoportfőnökséghez tartozott, melynek központja ugyanabban a kaszárnyában volt. A szerény „légierő" mellett voltak még más fegyveres egységek is. 1956. október 1-jével Burgenlandban csak a kismartoni (Eisenstadt) kaszárnyában állomásozó dandárcsapat, a felsőőri (Oberwart) kaszárnyában pedig, maximum egy század, a pikafői (Pinkafeld) kaszárnyában max. két század volt képes hadkötelezetteket fogadni. A kaszárnyák rossz állapota miatt sem a nezsideri (Neusiedl am See) kaszárnya, sem az okai (Oggau) kaszárnya nem tudott bevonulókat fogadni.

1 A hadkötelezettek a tanórákon ismerték meg Ausztria semlegessé válásának és védereje kialakulásának legfontosabb állomásait. Az 1955. április 15-i „Moszkvai memorandum"ban Ausztria politikai vezetése a többek között a következőkre vállalt kötelezettséget; „...az osztrák kormány deklarációja Ausztriára azt a nemzetközi kötelezettséget rója, hogy folyamatosan ugyanolyan semlegességhez tartsa magát, mint ahogy azt Svájc teszi."

2 Ebből többek között az következik, hogy az Ausztria által választandó forma a fegyveres semlegesség volt („mint ahogy azt Svájc teszi...."). Ebből továbbá az is egyértelmű, hogy hadsereg felállítása nélkül nem jöhetett volna létre az államszerződés. Hivatalosan azért, mivel már 1949 óta a három nyugati megszállt területen az „osztrák" fegyveres erők riadóalakulat formájában később ll-es segélyhadnak nevezték - voltak jelen. 1952. augusztus elsejei hatállyal megalakították a B-csendőrséget, mely csak a nyugati megszállt területeken ténykedhetett. Ezzel megalapozták az államszerződés

3 „katonai" feltételeit „A hét májusi napot" - az 1955. május 9-től 15-ig terjedő időszakot - három külpolitikailag jelentős esemény jellemezte. Május 9-én a Német Szövetségi Köztársaság belépett a NATO-ba (North Atlantic Treaty Organisation), május 14-én megkötötték a Varsói Szerződést és május 15-én pedig aláírták az Osztrák Államszerződést. 101