Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)
II. rész Nemzetközi politika - Bayer, Pia: A magyar krízis nemzetközi összefüggésben
A NEMZETKÖZI POLITIKA több ezer önkéntes ajánlotta fel szolgálatait". 2 '* Amíg hivatalos brit körök ezt a nyilatkozatot az arab világ felé szánt propagandanyilatkozatnak tartották, addig Eisenhower a következőket nyilatkozta: „...az orosz beavatkozás veszélye abban a pillanatban enyhül, amint megjelennek az ENSZ rendfenntartó egységei". 22 Újra és újra felmerül a kérdés, hogy a Szuezi válság és a Magyarországi krízis közt volt-e összefüggés. Erre azt lehet mondani, hogy a két krízis egymástól függetlenül robbant ki és fajult el, de az a tény, hogy egy időben zajlottak, valamint a politika nagyjainak reakciói és ellenreakciói nagy mértékben befolyásolták. Ezt főleg az ENSZ szerepével kívánjuk egyértelműsíteni, hisz itt futottak össze a globális politika szálai. Amíg már a magyar forradalom elején egyértelművé vált, hogy nem kerül sor nyugati hatalmak inváziójára - hisz egy esetleges ilyen cselekmény akár a harmadik világháborút is kirobbanthatta volna - addig diplomáciai szinten heves viták és csatározások zajlottak a kérdést illetően. Az ENSZ keretein belül sikerült a kapcsolatokat Pekingig kiszélesíteni, s főleg egy afrikai-ázsiai blokkot meggyőzni, hogy tegyenek Magyarországért, amellyel meg is lett volna a megfelelő ütőkártya Moszkvával szemben. E diplomáciai események kellős közepébe csöppent az izraeli csapatok bevonulása Egyiptomba, valamint Franciaország és Anglia azon bejelentése, hogy a Szuezi-csatornát veszélyben látja az izraeli-egyiptomi háború miatt, s éppen ezért csapatokat küld a csatorna védelmében. Ezzel rövid idő alatt összedőlt a fáradtságos munkával felállított, Magyarországot védő diplomáciai védelem. Az ázsiai-afrikai-arab front azonnal elfordult a Nyugattól és ahelyett, hogy nyomást gyakorolt volna Moszkvára, inkább szövetkezett a Szovjetunióval, hiszen a francia-angol beavatkozást a Szuezi-csatorna ügyébe „tőrdöfés volt a színesbőrű nemzetek hátába". S amíg Nagy Imre kétségbeesett táviratot küldött az ENSZ akkor főtitkárának, Dag Hammarskjödnek, melyben kormánya elismerését, s a kormány által kinyilatkoztatott függetlenség jóváhagyását kérte, addig az ázsiai-afrikai delegációk rendkívüli ülést tartottak, s a közgyűlés azonnali összehívását sürgették. Hammarskjödnek Magyarország és a Szuezi válság között kellett döntenie, s ő Szuez mellett voksolt. A Biztonsági Tanács drámai hangvételű ülésén a Szuezi-csatorna mentén folyó tűzharcok azonnali beszüntetését követelték, melyet Franciaország és Anglia kettős vétója ellehetetlenített. így az ENSZ történelmében először fordult elő, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közösen vétózták meg a Tanács két állandó tagjának, az angoloknak és franciáknak, a határozatát. Az ismételt vétó megbénította a Tanács döntőképességét. Immáron rendkívüli ülés keretein belül vitatták meg a témát, s Magyarország kérdése. Nagy Imre ismételt levelei ellenére is, csak háttértéma maradt. Végeredményben az angol-francia-izraeli intervenciót az ENSZ „ezer darabra törte". Olyannyira, hogy az érintett hatalmaknak nem csak a tűzszünetet kellett elfogadnia, hanem csapataikat is ki kellett vonniuk Egyiptomból. Ezen felül az ENSZ megalakulása óta először került saját hadsereg bevetésre. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a két nagyhatalomnak egyet kellett értenie: az USA-nak azért, mert hónapok óta próbálta megakadályozni a háborút a Csatornánál, valamint mert úgy érezte, hogy Franciaország és Anglia kijátssza, és innentől legfőbb érdeke volt, hogy a háború véget érjen. A Szovjetunió pedig csak úgy tudta növelni presztízsét a Közel-Keleten, ha Nasszer oldalára áll. 83
