Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

II. rész Nemzetközi politika - Bayer, Pia: A magyar krízis nemzetközi összefüggésben

A NEMZETKÖZI POLITIKA PIA BAYER A MAGYAR KRÍZIS NEMZETKÖZI ÖSSZEFÜGGÉSBEN A kelet-európai politikai fordulatok ki­váltója Sztálin 1953. március 5-én be­következett váratlan halála volt. A ve­zetést a Kremlben a Georgij Malen­kov, Lavrentyij Berija és Nyikita Hruscsov fémjelez­te triumvirátus vette át. Sztálin halála a szovjet külpolitikában változásokat és ígéretek tömkele­gét hozta. Malenkov a „békés együttlét" politiká­ját hirdette a nyugattal, amely mindenkiben az enyhülés reményét keltette fel. 1 Csehszlovákia volt a keleti blokkban lejátszódó zavargások első helyszíne 1953 júniusának elején. Ugyanazon év márciusában Klement Gottwald meghalt abban az influenzában, amelyet minden bizonnyal Sztálin temetésén kapott el. A lakossá­got felbátorította a híres cseh vezér és patrónusá­nak halála. A zavargások kiváltója az a pénzügyi reform volt, amelynek keretében a jobban fizetett munkások megspórolt pénzét elvették, amely másrészt a sze­gényebb földműves- és munkásréteg életét lehe­tetlenné tette a megemelt árakkal. Június elsején lázadás tört ki Pilsen városában, s a felkelő tömeg egy napig tartotta a várost hatalmában, nem csak gazdasági, de politikai váltást is követelve. 2 A hatalom megdöntésére azonban nem hívtak fel senkit. A mozgalom teljesen spontán volt ­igazi vezetés nélkül. Nem volt vérontás sem, mert a katonaság megtagadta a tűzparancsot, a kirendelt speciális rendőregységeknek pedig senki nem állt ellen. 3 1953 júniusában a keletnémet (NDK) felkelés kö­zéppontjában szintén a gazdaságpolitika kiváltot­ta felháborodás állt. Az erőltetett iparosítás és kényszerkollektivizálás következtében keletnémet lakosok tömkelege menekült Nyugat-Németor­szágba. 1953. első fél évében 185.000 ember me­nekült az ország nyugati részébe - amíg egy évvel korábban 150.000 ember hagyta el az NDK-t. 4 Moszkva nyomására a SED (Német Szocialista Egységpárt) határozatot hozott, amelyben az eddigi gazdasági politikát elítélte, hibákat val­lott be és visszavonta az elmúlt hónapok népsze­rűtlen intézkedéseit. Mivel azonban az intézke­déseket illetően a munkanorma növelése válto­zatlan maradt, Kelet-Berlin munkásai 1953. jú­nius 16-án spontán munkabeszüntetéssel és tö­meges tüntetéssel reagáltak. Több ezer munkás vonult a kormányépület elé és követelte egy­részt a munkanormák és az árak csökkentését, másrészt egyéb politikai követeléseket is megfo­galmaztak, mint Ulbricht visszalépését, Németor­szág újraegyesítését és szabad választásokat. Másnap, június 17-én Kelet-Berlinben általános sztrájkra került sor, valamint más városokban, mint Lipcse és Drezda, zavargások voltak. A kez­dődő népfelkelés megakadályozására Moszkva páncélosokat küldött. Az NDK-beli munkásfelke­lés véres leverését Moszkva fasiszta zavarkeltők megakadályozásaként állította be. 5 A szovjet vezetés most már a magyar fejlemé­nyeket is aggodalommal figyelte. Rákosi Mátyás gazdasági katasztrófát idézett elő, s már 1953 elején számos magyar politikussal egyetemben Moszkvába idézték, ahol is a vezetés felszólítot­ta, hogy állítsa le a túlzott iparosítást és a kény­szerkollektivizálást. Ezen felül a kormány új­raalakítását is követelték, melynek értelmében a kormányfő és a pártvezetés elválasztása volt a cél. Rákosi vissza kellett lépjen, mint miniszterel­nök, de továbbra is a párt élén maradt. Az a Nagy Imre lett az új kormányfő, akit mérsékelt­ként ismertek és alapjaiban Rákosi politikájával ellentétben állt. 6 Moszkva támogatásával Nagy Imre lett a magyar politikai életet meghatározó személy. 1953. jú­lius 4-i beszédében reformok sorát ígérte. Az ipari termelés tervszámait csökkenteni fogják, át­79

Next

/
Thumbnails
Contents