Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

I. rész A nyugat-magyarországi térség - Horváth Sándor: „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” Mentalitás – és társadalomtörténeti adalékok a népi demokráciából

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG HORVÁTH SÁNDOR „HOL ZSARNOKSÁG VAN, OTT ZSARNOKSÁG VAN" MENTALITÁS- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETI ADALÉKOK A NÉPI DEMOKRÁCIÁBÓL A

XX. század második felének diktatórikus időszakát szemlélve mind a kemény korszaknak, mind a lágyabb diktatúrának megvoltak a sajátos társadalom- és mentalitástörténeti jellemzői. Ezek közül néhányat kiemelve a kor jobban érthetővé válhat azok számára, akik nem voltak közvetlen részesei. Akik pedig a saját bőrükön tapasztalták meg mindezeket, azok pedig közvetlen élményeiket rendszerezhetik könnyebben. A közterek kisajátítása A korszak egyik jellemzője volt a közterek kisajátítása. Mert „bármely igazságnak egy konkrét esemény, személy vagy helyszín alakját kell öltenie, hogy gyökeret verjen a csoport emlékezetében".

1 A csoport valós vagy kitalált igazsága egyaránt tudatosítható a csoport, az adott közösség tagjaiban. Amint azt már korábban, mások is igyekeztek megvalósítani a magyar egypártrendszerű népi demokrácia is a szocialista, kommunista ideológia terjesztésére, vagy legalábbis jelenlétére, tudomásul vétetésére használta fel a köztereket. A legszokványosabb módja ennek az emlékművek állítása, valamint lebontása.

2 Utóbbit forradalmi helyzetben a megszűnő politikai rendszerrel kapcsolatos indulatok kiszabadulásával egyszerűen ledöntéssel valósítják meg. A nem kívánt szobrok ledöntése rituális eleme a forradalmi eseményeknek. Ami máskor meggyalázásnak minősül, az ilyenkor a változás kifejezése, s egyidejűleg az előző politikai, ideológiai rendszerrel szembeni ellenállás, a felgyülemlett indulat kifejeződése is. Az emlékművek ugyanis a kulturális emlékezet tárgyiasult formái: ha a kulturális emlékezetből valami törlendő, akkor annak a tárgyi nyomait is el kell tüntetni.

3 A kiemelt köztereken az emlékműveket gyakran cserélhették. Győrött az első világháború idején a Baross-híd és a Budapest-Bécs főútvonal találkozásánál a „Vashonvéd"-ot állították fel.

4 Majd a második világháború befejeztével a helyére a Szovjet Hősi Emlékmű került. Ezt lebontva az 1970-es évek elején csak az idegenforgalmi pavilon maradt a kiemelt útkereszteződésben. Míg 1975-ben itt állították fel a „Felszabadulási Emlékművet", amelyet a köznyelv csak a „szentháromság" névvel illetett, s illet. Ez a szoborkompozíció Pátzay Pál alkotása volt: a munkás, a paraszt és az értelmiségi alakját idézte a három álló figura, akik közül a munkás és a paraszt egy zászlót tartottak, míg az értelmiségi integető kezét a magasba lendítette. A szoborkompozíció felállítását követően szinte már másnap azon mosolygott az utca népe, hogy „Lám, az értelmiségi tudja, hogy merre kell integetnie!" Az alakokat ugyanis úgy helyezték el, hogy a főút melletti értelmiségi szobra Bécs felé, azaz Nyugatnak integetett. A győri szobor-cserék ezzel még nem fejeződtek be. A rendszerváltozás után e szobrot elvitték a Pátzay-gyűjteménybe, Kapuvárra, s a helyén egy kerek alakú virágágyást alakítottak ki. Viszont ennek helyétől nem messze, a parkban állították fel az 1956-os győri emlékművet. Az 1956-os forradalom szobor-döntés egyik példája Zala megyei. Az események jelentőségét valaki időben felismerte és színes filmre fényképezte a forradalmi cselekmények néhány pillanatát, többek között a Szovjet Hősi Emlékmű ledöntését.

5 „Bázakerettyén, ahova Nagykanizsáról naponta bejárók juttatták el a hírt, hogy a szovjet emlékművet ledöntötték, ugyancsak 26-án, e hír hallatára kezdtek gyülekezni az emberek a gépműhely előtt, majd a kultúrház elé vonultak, s itt is sor került a szovjet emlékmű eltávolítására. Az ezt követő nagygyűlésen ismertették követeléseiket, majd útnak indultak, hogy a környező falvak57