Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

I. rész A nyugat-magyarországi térség - Révész József: Határőrizet és menekültügy 1956–1989

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG Felszedett és hatástalanított gyalogsági taposóaknák (Határőrség Központi Múzeuma, Körmend) határ egész hosszában mintegy 1 300 000 aknából álló, összefüggő aknamező terült el.

18 Az SZ-100-as rendszer tulajdonképpen egy betonoszlopokon álló gyengeáramú drótkerítés volt. Az oszlopok tetején „T" alakú fa részek voltak felerősítve, amelyek a szigetelő szerepét játszották. Ezen voltak kifeszítve a szöges, illetve a sima drótok amelyben 24 voltos áram keringett. Amennyiben a drótok összeértek vagy elvágták őket, akkor a rendszer jelzett a határőr-őrsön lévő berendezésen, amely jelezte, hogy melyik szektorban történt a határsértés. Az oszlopokra bizonyos távolságokra felszerelt hangszórók pedig jeleztek a terepen lévő határőröknek és megindulhatott a razzia a határsértő kézrekerítésére. 19 A rendszer kiépítése során, főleg a 2 km-es jelzőterület kialakítása közben összetűzésekre, vitákra került sor a lakossággal. Volt, ahol a falu közepén tervezték átvezetni, volt, ahol a birtokot vágta ketté az új típusú műszaki zár. Ugyan 1969-ben megszűntették a 15 km-es határövezetet, de az elektromos jelzőrendszer megnehezítette a közlekedést. Egész településeket vágott el az országtól. A lakosság 53