Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)
I. rész A nyugat-magyarországi térség - Katona Attila: Forradalom é szabadságharc a Nyugat-Dunántúlon
nyatlott. Sokasodtak a hatalmi bizalomvesztés jelei, a fővárosban megjelenő Irodalmi Újság tabudöntögető, kritikus, személyi kultusz elleni harc jegyében született írásai élményszámba mentek, egyes lapszámait rongyossá olvasták a kortársak. 10 Ebben az izgatott, feszült hangulatban a kezdeményező szerep a pártapparátus helyett a kritikus szellemiségű, bizalmi tőkével még rendelkező, baloldali, nem egy esetben népi, vagy a párthoz kötődő értelmiségiek, elsősorban pedagógusok kezébe került. Szombathelyen Koncz Endre, Horn Miklós, Győrben pl. Szigethy Attila. 11 A fővárosi példákon felbuzdulva maguk is a Petőfi Körhöz hasonló fórum megalakításra törekedtek. A politikai disputa új terei a nyilvánosság korábban is működő fórumai (Hazafias Népfront, TIT) lettek, de még az író-olvasó találkozókon is parázs hangulatok teremtődtek. 12 Természetesen a korszakban a regionális kapcsolatok csak véletlenszerűen, a személyes kapcsolatok révén működtek. A szürkeség, a lokális bezárkózottság jellemezte a kort, amit csak megerősített az előző esztendőben szabad utat kapó patriotizmus. Még a megyei pártlapok hasábjain folyó viták is a változás szükségességét szorgalmazták. Elégedetlenségből forrongás Az 1956-os események elindításában az ifjúság kulcsszerepet játszott, a térségben a honi 28 885 nappali hallgatóval működő 45 felsőoktatási intézmény közül alig találtatott valami, csak a múltból örökölt soproni Erdészeti Főiskola, Műszaki Egyetem és a mosonmagyaróvári mezőgazdasági akadémia. 13 Az előbbi diákjai már október 22-én, hétfőn diákparlamentjükön, ahol a városi DISZ vezetés és a pártbizottság képviselői is részt vettek, létrehozták a MEFESZ helyi szervezetét, és felvették a kapcsolatot a fővárosi eseményeket generáló Műegyetem diákságával. Követeléseiket három részre tagolták, az országos kérdések mellett a felsőoktatás ügyével, valamint várospolitikai témákkal foglalkoztak. Az első helyen a „Független, semleges Magyarországot és szabad, demokratikus választásokat" követeltek, valamint a szovjet csapatok azonnali kivonását. 14 A jól ismert szociális követelések és a nemzeti sérelmek mellett hangsúlyozott szerepet kapott az erdélyi magyarság rendezésének a vágya is. Az elfogadott határozat leginkább a felsőoktatás belső problémáira, hiányosságainak megszüntetésére koncentrált. A lokális igényeket tükrözte az a követelésük, hogy „Sopront tegyék nyílt várossá és szüntessék meg a határsávot!" 15 A megyei lap nemcsak a gyűlésről és az azt követő demonstrációról számolt be, hanem a követeléseket is ismertette. 16 1956. október 23-án, kedden a fővárosban lezajlott szolidaritási demonstráció előbb politikai fordulatot követelő, majd rendszerellenes tüntetéssé vált. Estére már fegyveres harcok robbantak ki Budapest több pontján. A nyugati végeken azonban még az addig kialakult mederben zajlottak a hétköznapok. Győrben a változást sürgető körök Petőfi Kör megalakulására törekedtek. 17 Sopronban azonban már diáktüntetésekre is sor került. A vasi megyeszékhelyen, Szombathelyen a Hazafias Népfront ülése tűnt egy pillanatra annak a fórumnak, amely képes a mélyben lévő problémák megfogalmazására, de az értelmiségi fórumon délután elfogadott javaslatot (pl. Nagy Imrének és híveinek beválasztása a Politikai Bizottságba) a Magyar Dolgozók Pártja Megyei Végrehajtó Bizottsága estére már úgy módosította, hogy az sem tartalmában, sem stílusában nem haladta meg a korábbi pártközlemények szándékát. Magyarán elutasították a kérést. 18 A fővárosi eseményekről annyit tudhattak, amennyit a rádió zaklatott híradásaiból megérthettek, de az éjfélre hazaérkezők információból már értesülhettek a valós helyzetről: rendszerellenes demonstrációról és a fegyveres felkelésről. 19 A még működő központi hatalom elrendelte a középületek szigorú védelmét, állami és pártmunkásokat rendeltek be. 20 Szerdán, a munkahelyeken a budapesti rádió híradásait értékelték és latolgatták a várható fejleményeket. A Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése feletti örömet elhomályosították a drámai közlemények: a statárium bevezetéséről, a szűnni nem akaró harcokról, és a szovjet csapatok fegyveres beavatkozásáról. A rádióhíradások természetesen ködösítettek a valós helyzeten, az alternatív hírforrások hamar felérté28